– …még mielőtt ő felkeresné a saját ügyvédjét, maga nyújtsa be a keresetet – folytatta András határozottan. – Ha ön lép elsőként, ön kerül kedvezőbb pozícióba. Felperesként maga határozza meg a kereteket.
Lilla elgondolkodva bólintott.
– És a lakás? Ugye nem veheti el tőlem?
– Erre gyakorlatilag semmi esélye – felelte az ügyvéd. – Ráadásul, ha sikerül igazolnunk, hogy a közös vagyonból költött a szeretőjére, a bíróság a vagyonmegosztásnál ezt figyelembe veheti. Akár jelentősen csökkenthetik az ő részét.
András rövid idő alatt összeállította a szükséges dokumentumokat. Lilla aláírta a meghatalmazást, amely feljogosította az ügyvédet az eljárás teljes körű vitelére.
– Még egy fontos dolog – tette hozzá András, miközben összerendezte az iratokat. – Ha vannak üzenetek, hangfelvételek, fényképek, bármi, ami bizonyítja a hűtlenséget, őrizze meg őket. A bíróság komolyan veszi az ilyesmit.
Aznap este Lilla otthon leült az étkezőasztalhoz, és pontról pontra végiggondolta a következő nap menetrendjét. Reggel első dolga lesz beadni a válókeresetet. Utána bemegy dolgozni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. És miközben Márk kényelmesen üldögél majd a saját jogi képviselőjénél, kézhez kapja az értesítést: az eljárás már elindult.
Nem általa. Hanem Lilla által.
Este tizenegy tájban üzenet érkezett Márktól.
„Lillus, minden oké? Nagyon kimerültem, ma korán lefekszem. Holnap nem tudlak hívni, egész nap tárgyalásaim lesznek.”
Lilla keserűen elmosolyodott.
Persze hogy nem fogsz hívni – gondolta. – Más programod van.
Gyorsan bepötyögte a választ:
„Rendben, drágám. Sok sikert holnapra. Szeretlek.”
Az utolsó szó különösen nehezére esett, de tudta, hogy a látszat fenntartása most kulcsfontosságú. Elküldte az üzenetet, majd kikapcsolta a telefonját. Pihenésre volt szüksége – érezte, hogy a következő napok idegőrlők lesznek.
Másnap reggel meglepő nyugalommal ébredt. Hosszú hónapok óta először nem sodródott az eseményekkel, hanem tudatosan irányította őket. Kilenc órakor már a bíróságon adta át a keresetlevelet, tizenegykor pedig ott ült az irodájában, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.
Márk két teljes napig nem adott életjelet magáról. Lilla sejtette, hogy a „kiküldetés” utolsó óráit élvezi Petrával.
Aztán végre megcsörrent a telefon.
– Lilla, ez biztos valami tévedés! – hadarta Márk zaklatottan. – Most kaptam egy hivatalos értesítést. Azt írják, te adtad be a válókeresetet!
– Nem tévedés – válaszolta higgadtan. – Hanem tény. Tudok mindent, Márk.
A férfi felháborodást próbált erőltetni a hangjába.
– Miről beszélsz? Én Szegeden vagyok, munkán!
– A „Podmoszkovnije Dali” hotelben, egy franciaágyas szobában. Petrával. Pontosítsak még?
– Lilla, kérlek, hallgass meg…
– Most te figyelj – szakította félbe. – A lakás az enyém marad. Ne is álmodj róla, hogy eladod. A közös számlán lévő összeget már áthelyeztem egy biztonságos helyre. És a gyémánt fülbevaló is nálam van.
– Követtél engem? – kérdezte döbbenten.
– Nem kellett. Elég figyelmetlen voltál. Három napja, amikor beszéltünk, nem bontottad a vonalat. Mindent végighallgattam. Mondhatni, szerencsés véletlen.
A háttérben női hang hallatszott – Petra ingerülten kérdezett valamit.
– Igen, Márk – folytatta Lilla hidegen. – Mondd csak el neki, hogy tájékoztattam az ügynökségét is. Részletesen. Kíváncsi vagyok, mit szól a vezetőség ahhoz, hogy az egyik alkalmazottjuk házasságokat tesz tönkre.
– Ehhez semmi jogod nem volt! – csattant fel Márk.
– És neked volt jogod két éven át hazudni? A hátam mögött válást szervezni és az én lakásomat áruba bocsátani?
A férfi hangja könyörgőre váltott.
– Beszéljük meg… mindent meg lehet magyarázni.
– Majd a bíróságon magyarázkodsz. András fog képviselni. Én pedig nem kívánlak többé látni.
Lilla bontotta a hívást, majd ismét kikapcsolta a készüléket.
Este Eszter, a szomszédos osztály munkatársa átsétált hozzá, ahogy gyakran szokott.
– Lilla, ma valahogy sugárzol. Mi történt?
– Beadtam a válókeresetet.
– És ilyen nyugodt maradtál?
Lilla halványan elmosolyodott.
– Amikor az ember végre meghozza a helyes döntést, hirtelen sokkal könnyebb lesz levegőt venni.
Egy héttel később érkezett válasz a reklámügynökségtől. Petrát hivatalos figyelmeztetésben részesítették, és megvonták tőle a negyedéves jutalmát. Nem telt bele egy hónap, felmondott. A légkör elviselhetetlenné vált számára, miután a kollégák tudomást szereztek a történtekről.
Márk közös ismerősökön keresztül próbált üzenni: kész egyezségre jutni. Lilla azonban hajthatatlan maradt.
A bontóper gyorsan lezárult. Nem maradt valódi vitapont. A lakás – hivatalosan is – Lilla tulajdonában maradt. A megtakarításokat ugyan felezték, de mivel Márk nem tudott elszámolni az elmúlt időszak jelentős költéseivel, a rá eső rész szinte jelképesre zsugorodott.
És Lilla hosszú idő után először érezte úgy, hogy visszakapta az irányítást a saját élete fölött. Rájött, hogy az igazság önmagában is erős fegyver – de ha az ember időben és okosan cselekszik, akkor valóban győzelemre is viheti.