– Kivel levelezel ennyire titokzatosan? – hajolt közelebb Eszter, és férje válla fölött megpróbált belepillantani a monitorba.
– A francba! – rándult össze Márk, és egy villámgyors mozdulattal bezárta a közösségi oldalt. – Miért lopakodsz így? Kémkedsz utánam?
– Eszem ágában sincs – vonta fel a szemöldökét a nő. – De miért kaptad fel ennyire a vizet? Csak nem Rékával beszélgettél?
– Miféle Rékával?
– Ugyan már… Zamjatina Réka, az osztálytársad. Az, aki után a gimnáziumban loholtál éveken át.
– Badarság! – legyintett a férfi. – Csak képzelődsz. Tele van a világ hasonló nevű emberekkel. Nem is emlékszem semmilyen Rékára. Inkább melegíts vacsorát, ahelyett hogy itt állsz fölöttem!
Eszter elharapta a további kérdéseket. Összeszorított szájjal kivonult a konyhába.
„Nem emlékszik… persze” – morfondírozott magában. Túl gyenge hazugság volt ez. Az ilyesmit nem felejti el az ember.
Márk annak idején menthetetlenül bele volt habarodva Rékába. Leste minden szavát, a nyomában járt, mint az árnyék. A rajongás még a házasságuk után sem hunyt ki teljesen: a férfi egy régi fényképet is őrzött róla. Amikor Eszter rábukkant erre az emlékre, apró cafatokra tépte, hogy még véletlenül se lehessen összeragasztani.
Márk később a rejtekhelyhez sietett, de már csak a széttépett darabokat találta. Más talán csendben lenyelte volna a dolgot, ő azonban dühöngeni kezdett, a bútorokat rugdosta. Akkora veszekedés kerekedett, hogy Eszter hazaköltözött a szüleihez, és hajszálon múlt a válásuk.
A fordulatot az hozta, hogy a nő megtudta: gyermeket vár. Mire Márk is lehiggadt, és békülni próbált, Eszter – Levente érkezésére gondolva – megbocsátott. A Réka-téma ezután tabuvá vált köztük.
Évek teltek el. Közben berobbantak a közösségi oldalak, és mindenki régi ismerősöket, osztálytársakat kezdett felkutatni. Márk is beszippantódott ebbe a világba, és egyre több időt töltött a képernyő előtt.
Amióta Eszter egyszer rajtakapta, hogy Réka profilját nézegeti, egyre gyanakvóbb lett. A férfi állandóan üzeneteket pötyögött valakinek, hangosan felnevetett a válaszokon, de ha rákérdeztek, csak legyintett. Jelszóval védte le a számítógépet és a telefonját is, sőt, egyre gyakrabban hivatkozott túlórára.
Eszter idegei pattanásig feszültek.
– Anya, miért csinálsz ebből ekkora ügyet? – próbálta csitítani egyszer Levente. – Manapság mindenki fenn van a neten. Ha akarod, csinálok neked is egy profilt.
– Köszönöm, elég egy holdkóros a családban – csattant fel Eszter. – Olyan, aki a számítógépen kívül mással nem törődik ebben a lakásban.
Kétségbeesésében már mindennel próbálkozott: elvágta az internetkábelt, nem fizette be a számlát, lekapcsolta a villanyt, csak hogy kiszakítsa férjét a monitor kékes fényéből. Minden igyekezete hiábavaló maradt.
Márk egyre ingerültebb lett, gúnyosan a halántékához pöccintett, mintha Eszter lenne az őrült, majd feldúltan kiviharzott a lakásból, az ajtót is bevágva maga mögött. A feszültség napról napra nőtt közöttük, és Eszter érezte, hogy valaminek hamarosan történnie kell.