– A keringés kritikusan lelassult azon a területen – tette hozzá Anna komoran.
Gábor kissé megemelte a fejét a párnáról, arca sápadt volt.
– És… mit lehet tenni? – kérdezte bizonytalanul.
– Azonnal alkalmazni kell az úgynevezett „égető sokkterápiát”. Máskülönben… – itt hatásszünetet tartott, tekintetét drámaian lesütötte – …a szövetelhalás továbbterjed. Lefelé. És a férfiasságod… nos, az is odalesz a lábaiddal együtt.
Gábor szeme akkorára kerekedett, mintha egyszerre minden fájdalma elmúlt volna. A „férfiasság” szó villámcsapásként érte.
– Csináld! – lihegte pánikszerűen. – Bármit, csak ments meg!
– Az orvos utasítása szerint a keveréket közvetlenül az érintett részekbe kell bemasszírozni – magyarázta Anna, miközben ujjaival belenyúlt a pokolian csípős masszába. – Oda, ahol a bőr sérült… ahol a legjobban fáj. Ez megnyitja az energiacsatornákat.
Határozott mozdulattal derékig lehúzta a takarót.
Ott sorakoztak a karmolások. Élénkpiros csíkok a fehér bőrön, mint valami térkép, amely a hűtlenség útvonalát rajzolja ki. Krisztina nem fogta vissza magát.
Anna egy pillanatra megmerevedett. A sajnálat halvány árnyéka átfutott rajta, de azonnal elsöpörte az emlék, ahogy három napon át ápolta, etette, forgatta őt, miközben Gábor titokban az üzeneteit pötyögte a szeretőjének.
– Tarts ki, mindjárt meleged lesz – mondta selymes hangon.
A következő másodpercben pedig bőkezűen, minden finomkodás nélkül beledörzsölte a paprikával és vegyi anyagokkal teli keveréket a friss sebekbe.
Két másodpercig néma csend volt. Gábor még próbálta felfogni, mi történik.
Aztán kitört a pokol.
– ÁÁÁÁÁ! – az üvöltése megremegtette a vitrines szekrény üvegét.
Teste ívbe feszült, mint egy serpenyőben vergődő hal.
– Anna! Megőrültél?! Ez éget! Lángol az egész hátam! Szedd le rólam azonnal!
– Bírnod kell, drágám – felelte Anna, és könyörtelen, erőteljes mozdulatokkal tovább masszírozta a tüzes elegyet. Ujjai minden egyes karmolásba külön belenyomódtak. – A vérkeringés most indul be igazán. Az orvos szerint égnie kell. Ha nem ég, az azt jelenti, hogy a szövet már halott. Ugye nem akarsz működésképtelen maradni?
– Elég! Meghalok! – hörögte Gábor, kapkodva a levegőt.
A párnába harapott, nehogy ösztönösen felpattanjon. Izmai menekülésre készen feszültek, teste jéghideg víz után kiáltott. De az esze tudta: ha most felugrik, leleplezi magát.
Tűrt. Könnyek csorogtak a szeméből, arca bíborra vált, izzadság patakokban folyt rajta.
– Nyugalom, te én béna hősöm – suttogta Anna, hangjában acélos él csengett. – Most jön a hatás csúcsa. A paprika megnyitja a csakrákat.
Nagyjából öt perc elteltével, amikor Gábor már rekedten nyöszörgött és a matrac sarkát rágta, Anna végre abbahagyta, és nedves kendővel letörölte a kezét.
– Szép munka, az első fázison túl vagyunk – közölte tárgyilagosan. – Következik a második lépés. Péter szerint a felmelegítés után mélyszöveti masszázs szükséges, méghozzá szakembertől. Már hívtam is valakit.
A bejárati ajtón határozott, súlyos csengés harsant végig a lakáson.
Gábor azonnal elhallgatott.
– Kit hívtál ide? Miféle szakembert?
– A környék legjobbját. Kifejezetten erős kezei vannak – felelte Anna higgadtan.
Kiment ajtót nyitni.
A hálószobába – ahol a vörösre égett, csuromvizesen izzadó, grillezett húsra emlékeztető szagot árasztó Gábor feküdt – belépett a vendég. A férfi szinte kitöltötte az ajtókeretet.
László volt az. Krisztina férje.
A közeli nagykereskedelmi raktárban dolgozott rakodóként. Ökle akkora volt, mint egy korsó, nyaka pedig szinte egybeolvadt a vállával. Alapvetően békés természetű ember hírében állt – amíg valaki fel nem bosszantotta.
– Szia, szomszéd – dörmögte mély, traktorhangú baritonján. – Anna mondta, hogy beállt a derekad. Segítsek megfordítani? Neki egyedül nehéz.
Gábor ösztönösen belepréselte magát a párnába. A bénultság érzése hirtelen eltörpült a mindent elsöprő vágy mellett: bárcsak láthatatlanná válhatna.