— Szálljon le arról a robogóról, szépségem, vége a kocsikázásnak — mordult rá László őrnagy, és vastag ujjával durván megbökte a visszapillantó tükröt. Az fémesen csendült, majd féloldalasan lógva maradt egyetlen csavaron.
Lilla komótosan kitámasztotta a járművet. Az öreg, csattogó motor még kétszer-háromszor köhögött, aztán elhallgatott, a forró júliusi levegőben pedig szétterült az égett olaj és a felhevült gumi szaga. A főút felett remegett a hőség. Az aszfalt a talpa alatt szinte puhának tűnt, mintha gyurmából lenne, az út menti ürömöt pedig vastagon belepte a por, amelytől fakó, őszes árnyalatot kapott.
Csak néhány napra érkezett haza, a gyerekkori barátnője esküvőjére. Nem akarta a városból idáig vezetni az autóját, ezért kölcsönkérte a bátyjától ezt a zörgő kétkerekűt. Farmer, egyszerű, kissé kifakult mintájú póló, a sisak alatt szoros kontyba fogott haj — pontosan olyan lány benyomását keltette, amilyennel ezen a környéken úton-útfélen találkozni.
László őrnagy, akinek arca a főtt cékla színében játszott, apró, duzzadt szemekkel közeledett komótos, terpeszkedő léptekkel. Világoskék egyenruhája a hónaljánál sötét foltokban ázott át az izzadságtól, a legfelső gomb pedig veszélyesen feszült a vastag nyakon.
— Iratokat — vetette oda kurtán, bemutatkozás nélkül.
Lilla levette a sisakot, és a kézfejével letörölte a homlokáról a verejtéket.
— Parancsnok úr, talán kezdhetnénk azzal, hogy bemutatkozik. Tudtommal ez a szabály. És azt a tükröt miért kellett letörni? — kérdezte nyugodt hangon.
Az őrnagy egy pillanatra meghökkent. Errefelé, harminc kilométerre a járási központtól, a sofőrök rendszerint már a gumibot látványától kapkodva túrták a zsebeiket, és alázatos mosollyal próbálták kiengesztelni. Most viszont egy robogós lány oktatja ki.
— Majd még te magyarázol nekem törvényt? — húzta féloldalas vigyorra a száját, nikotintól sárgult fogait villantva. — Itt én vagyok a törvény. Világos? Sisak nélkül közlekedtél, mi?
— Akkor vettem le, amikor lehúzódtam az út szélére — felelte higgadtan Lilla.
— Persze, hogyne. Nekem meg úgy tűnt, már egy kilométerrel korábban sem volt rajtad. A tempód meg… mintha tűzoltásra sietnél. Gergő! — intett a járőrkocsi mellett unatkozó, sovány fiúnak. — Jegyzőkönyvet felvenni! Írja csak fel rendesen ezt a nagyszájút. Jót tesz neki egy kis elmélkedés bent, hátha rövidebb lesz a nyelve.
Gergő, akiről lerítt, mennyire megviseli a hőség, kelletlenül elindult a kocsi felé az űrlapokért.
— A slusszkulcsot ide — nyújtotta a markát László, rövid, kolbászra emlékeztető ujjaival.
— Nem adom — csúsztatta zsebre Lilla a kulcsot. — A jármű visszatartásának nincs jogalapja. Hol a traffipax? Van bármilyen kamerás felvétel?
Az őrnagy arca erre még sötétebb árnyalatot öltött, a levegő körülöttük pedig mintha egyre feszültebbé vált volna, előrevetítve, hogy a helyzet korántsem fog itt lezárulni.