Lilla maga is feszült volt, de Gábor nyers hangvétele csak tovább szította benne az indulatot.
– Mi lenne, ha valami visszafogottabbat választanánk? – vetette fel óvatosan. – Egy igényes kozmetikai csomag? Vagy egy wellnessutalvány?
– Wellness? – húzta el a száját Gábor. – A végén még azt mondja, hogy szaunába száműzzük. Nem, Lilla… neki valami feltűnő kell. Olyasmi, amivel villoghat a barátnői előtt.
A nő fürkészve nézett rá, próbálta eldönteni, komolyan beszél-e. A férfi tekintetében azonban nem volt irónia, csak fáradtság és némi keserűség. Tudta, hogy Gábor ragaszkodik az anyjához, még ha a kapcsolatuk sosem volt igazán harmonikus. Erzsébet rendszeresen célozgatott rá, hogy a fia „többre is vihette volna”, ha ambiciózusabb.
Péntek este Lilla a laptop előtt ült, ajándékötletek után kutatva. Nóra már aludt, Gábor a nappaliban meccset nézett, időnként félhangosan kommentálva a látottakat. Lilla végül egy ékszeres oldalnál időzött el: apró köves ezüst fülbevaló, elegáns, visszafogott darab. Az ára majdnem tízezer forint volt. Összeszorult a gyomra, de maga elé képzelte, ahogy Erzsébet lenézően biggyeszti a száját egy olcsóbb ajándék láttán.
– Gábor, nézd csak – fordította felé a képernyőt. – Mit gondolsz?
A férfi futó pillantást vetett rá.
– Szép, persze. De ennyi pénzért? Utána egy hónapig spórolhatunk a bevásárláson.
– És akkor mit csináljunk? – tárta szét a kezét Lilla. – Anyád egyértelműen jelezte, hogy „színvonalas” meglepetést vár. Ha beállítunk egy ezerforintos vázával, darabokra szed minket.
Gábor kikapcsolta a tévét, majd a kanapén Lilla felé fordult. Arca komoly volt, de a szemében hirtelen ötlet csillant.
– Figyelj… mi lenne, ha nem boltban vennénk? – halkította le a hangját. – Az irodában van egy srác, Benedek. Mesélte, hogy a nővére ékszereket készít. Úgy néznek ki, mint a drága darabok, de töredékébe kerülnek. Anyám úgysem tud különbséget tenni arany és bizsu között.
– Ez azért mégiscsak átverés – rázta meg a fejét Lilla. – Mi lesz, ha kiderül?
– Ugyan már, hogyan derülne ki? – vont vállat Gábor. – Az a lényeg, hogy csillogjon. Nem szakértői vizsgálatra viszi, csak mutogatni akarja.
Lilla hezitált. A gondolat csábító volt, hiszen megkímélné őket egy komolyabb kiadástól. Mégis motoszkált benne valami kellemetlen érzés. Elképzelte, ahogy Erzsébet büszkén dicsekszik a barátnőinek, aztán valaki megjegyzi, hogy a fülbevaló csak utánzat. Az a megszégyenülés nemcsak az anyósát, hanem őket is érintené.
– Aludjunk rá egyet – mondta végül halkan.
Szombat reggel borús, szürke ég fogadta őket. Lilla Nóra ünneplő ruháját vasalta, miközben Gábor az udvaron a kocsival bajlódott. Ajándék még mindig nem volt a kezükben. Előző este Lilla felvetette, hogy vegyenek inkább ékszerutalványt, de Gábor kitartott Benedek nővérének portékája mellett. Végül abban maradtak, hogy megnézik azokat a fülbevalókat, amelyek „úgy festenek, mintha egy vagyonba kerülnének”. Lilla azonban továbbra sem tudta elhallgattatni a rossz előérzetét.