Lilla értetlenül nézett rá.
– Ezt hogy érted? – kérdezte halkan, de Márk csak egy sejtelmes mosollyal felelt. Felállt, majd kiskanállal finoman megkocogtatta a pezsgőspoharát.
– Kedves vendégeink, kérnék egy kis figyelmet!
A zsivaj lassan elhalt, a beszélgetések félbeszakadtak, minden tekintet az ifjú párra szegeződött.
– Szeretnék megosztani veletek egy örömhírt – folytatta magabiztosan. – A szüleim végül mégis el tudtak jönni az esküvőnkre.
Bármelyik pillanatban megérkeznek…
Lilla döbbenten fordult felé. Erről egyetlen szót sem szólt neki korábban. Oldalra pillantva észrevette, hogy Zsuzsanna arca megfeszül, ujjai idegesen kulcsolódnak össze az ölében.
Abban a pillanatban kitárult a díszterem ajtaja.
A küszöbön egy elegáns pár állt. A férfi magas volt, őszbe hajló hajjal, kifogástalan szmokingban. Mellette egy karcsú, méltóságteljes nő állt mély bordó estélyiben. A nyakában csillogó nyakék úgy szikrázott a fényben, hogy Zsuzsanna szeme szinte kikerekedett tőle.
– Elnézést a késésért – szólalt meg a hölgy, miközben határozott léptekkel a fiatalok felé indult. – Az előadás elhúzódott, nem tudtunk hamarabb elszabadulni.
Könnyedén arcon csókolta Márkot, majd Lillára mosolygott.
– Te pedig bizonyára a menyünk vagy! Annyit mesélt rólad a fiunk… Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Krisztina vagyok, ő pedig a férjem, Balázs.
A férfi udvariasan meghajolt.
– Öröm számomra, hogy végre személyesen is találkozhatok azzal a lánnyal, aki elrabolta a fiunk szívét.
A teremben feszült csend telepedett mindenkire. A vendégek szinte lélegezni is elfelejtettek, úgy figyelték az érkezőket.
Lilla észrevette, hogy Réka néni könyökével megböki Zsuzsannát, és hangtalanul formálja a szavakat: „Hiszen ők…”
– Engedjétek meg, hogy bemutassam a szüleimet – emelte fel ismét a hangját Márk. – Kossuth-díjas művészek, a Nemzeti Színház vezető színészei…
A mondat végét már elnyelte a kitörő tapsvihar. A vendégek felállva ünnepeltek, suttogás és elismerő moraj futott végig az asztalok között.
Lilla kábultan kapkodta a tekintetét férje és az újdonsült após-anyós között. Most már értette, miért találkoztak olyan ritkán: állandóan turnén voltak, egyik városból a másikba utazva.
Zsuzsanna mozdulatlanná dermedt, mintha villám csapott volna belé. Arcán egyszerre tükröződött döbbenet, hitetlenkedés és valami nehezen leplezett zavar. Lillának egy pillanatra még meg is esett rajta a szíve.
Krisztina azonban kecses mozdulattal helyet foglalt mellette.
– Ön bizonyára Lilla édesanyja? Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem! – mondta kedvesen. – Bevallom, Balázzsal együtt kicsit izgultunk. Mégiscsak az egyetlen fiunk nősül meg. De amikor megláttuk Lilla fényképét… azonnal tudtuk, hogy különleges lány. És az sem számít, hogy nem művészcsaládból származik.
Zsuzsanna félrenyelte a bort, köhögve kapott a pohara után.
Krisztina zavartalanul folytatta:
– Egyébként Márk említette, hogy aggódtak a fiatalok jövőbeli otthona miatt. Emiatt igazán kár nyugtalankodni. Van egy tágas házunk, bőven akad benne hely.
– Ház? – hebegte Zsuzsanna. – Az a… vidéki kis ház?
– Természetesen – kapcsolódott be Balázs is a beszélgetésbe, és jelentőségteljes pillantást váltott a fiával, mielőtt folytatta volna.