– Megháborodtál teljesen? – rontott rá Zsuzsanna a lányára. – Egy ilyen vidéki fiú? Hiszen semmije sincs! Se saját lakás, se rendes állás!
– Csak egy öreg háza van valahol… – tette hozzá megvetően.
– Fogalmad sincs róla, milyen ember! – csattant fel Lilla, arca lángba borult. – Márk intelligens, tisztességes…
– Intelligens? – vágott közbe az anyja élesen. – Szerintem inkább számító!
Elcsavarta egy rendes családból származó városi lány fejét! És milyen ügyesen csinálja – a saját szüleit még csak be sem mutatta. Talán szégyelli őket?
– Elég volt! – Lilla olyan hirtelen pattant fel, hogy a szék felborult mögötte. – Nincs jogod így beszélni róla!
– Nincs jogom? – Zsuzsanna is talpra állt, és fenyegetően magasodott fölé. – Azt hiszed, nem látom, mire megy ki ez az egész?
Előbb esküvő, aztán gyerekek… és hol fogtok élni? Abban a roskatag falusi házban? Vagy azt várod, hogy a lányom albérletben súrolja mások padlóját?
– Ha úgy alakul, akkor ott! – kiáltotta Lilla remegő hangon. – Ez az én életem, én döntök róla!
– Még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ekkora hibát kövess el! – zárta le az anyja könyörtelenül. – Nem hagyom, hogy tönkretedd magad!
– Nem hagyod? – nevetett fel Lilla hisztérikusan. – Próbálj meg megállítani! Huszonöt éves vagyok, anya! Felnőtt nő! És ahhoz megyek hozzá, akihez akarok!
– Csak a holttestemen keresztül! – csattant a válasz.
A levegő megfagyott körülöttük. Gergő tanácstalanul nézett hol a feleségére, hol a lányára, de nem mert közbelépni.
– Rendben – szólalt meg végül Lilla halkan, miközben könnyei végiggördültek az arcán. – Akkor legyen így.
Sarkon fordult, kiviharzott a lakásból, és úgy csapta be maga mögött az ajtót, hogy beleremegtek az ablakok. Anyja felháborodott kiáltása még utána csengett:
– Lilla! Azonnal gyere vissza! Parancsolom!
De ő már rohant lefelé a lépcsőn, könnyeit nyelve, és úgy érezte, darabokra hullik körülötte minden.
Miért nem tud az anyja egyszerűen örülni az ő boldogságának? Miért kell mindent bemocskolnia a gyanakvásával?
Odakint apró szemű eső permetezett. Lilla a kapu előtt állt meg, zihálva. Egyetlen gondolat lüktetett benne: soha többé nem lépi át a szülői ház küszöbét. Soha.
Kristálypoharak csilingeltek finoman, a pincérek hangtalanul suhantak az asztalok között, tálcáikon elegáns falatokkal. Lilla lopva az anyjára sandított, aki összeszorított szájjal súgott valamit Réka néninek.
– …még a szüleit sem hívta el – foszlányok jutottak el hozzá. – Azt mondja, elutaztak.
Szerintem inkább nem akarja megmutatni őket. Ki tudja, mifélék…
Lilla az asztal alatt gyűrögetni kezdte a szalvétát. A három hónappal korábbi veszekedés óta Zsuzsanna véleménye egy hajszálnyit sem változott Márkról.
Még az esküvőre is úgy érkezett, mintha gyászszertartásra jött volna, nem ünnepre.
– Ne rágódj ezen – hajolt közelebb Márk, és gyengéden ráfonta ujjait Lilla kezére az asztal alatt. – Hamarosan minden másképp lesz.