— Andrea néni — vágott közbe Márk udvarias, de megfellebbezhetetlen hangon. — Miért nem Benedek teremti elő maga a pénzt? Két keze, két lába ép. Az eszéről lehet vitatkozni, de egy raktárban dobozokat pakolni nem kell Nobel-díj.
Benedek úgy pattant fel, mintha megszúrták volna.
— Most engem nevezel hülyének? Vállalkozó vagyok! Van érzékem hozzá!
— Érzéked? — csúszott ki belőlem, és éreztem, ahogy elönt a düh. — Egyetlen tehetséged van: kényelmesen üldögélni a szüleid nyakán. Egy hónapnál tovább még sehol nem bírtad.
— Hogy mersz így beszélni vele?! — sipította Andrea néni. — Család vagyunk! Segítenünk kell egymást! Te meg a férjed mögé bújsz, és onnan csaholsz!
— Nem csaholok — feleltem higgadt mosollyal, ami inkább vicsor lett. — Csak kimondom a tényeket. Segítség az, amikor valaki betegség miatt nem tud kenyeret venni. De egy felnőtt naplopó álmait finanszírozni nem támogatás, hanem bűnrészesség a felelőtlenségben.
Andrea néni már levegőt vett, hogy átkokat szórjon ránk, de Márk felemelte a kezét.
— Rendben — mondta nyugodtan. — Benne vagyunk.
Megdermedtem. Benedek arcán vigyor terült szét, mint repedés az aszfalton.
— Tudtam, hogy megegyezünk! — csapott az asztalra diadalmasan.
— Van azonban néhány feltétel — folytatta Márk, miközben elővett egy jegyzetfüzetet. — Eszter felveszi a hitelt. Mivel a vállalkozás kockázatos, biztosíték kell. Közjegyző előtt kölcsönszerződést kötünk Eszter és Benedek között. Fedezetként, Andrea néni, a nyaralót Eszter nevére íratja. Amint Benedek visszafizeti a banknak az utolsó forintot is, az ingatlan visszakerül önhöz.
Benedek mosolya egy pillanat alatt eltűnt, mintha eső mosta volna le. Andrea néni villája megállt félúton a szája előtt.
— Tessék? A nyaralót? — rekedte. — Az a családi fészek!
— Hát ön hisz a fia sikerében, nem? — kérdezte Márk ártatlan arccal. — Azt mondta, minden sínen van, kezét tűzbe teszi érte. Vagy mégsem bízik a saját gyermekében? Ez csak formaság. Ha Benedek fizet, a ház marad. Ha nem… valahonnan nekünk is fedezni kell a veszteséget.
— Megőrültek maguk?! — rikácsolta Andrea néni. — Az utcára akarnak tenni? Szélhámosok!
— Tehát Eszter pénzét lehet kockáztatni, de a maga kertjét a cukkínivel nem? — kérdeztem csendesen. — Érdekes számítás ez. Olyan, mint egy egyoldalú mérkőzés.
— A fenébe magukkal! — Benedek a szalvétát az asztalra hajította. — Fulladjanak bele a pénzükbe! Majd szerzek máshonnan!
— Azoktól, akiknek három éve tartozol a játékkonzol árával? — kérdezte Márk tárgyilagosan. — Vagy azoktól, akik a környéken keresnek a összetört Ladájuk miatt? Utánanéztem, Benedek. Nem azért nem kapsz hitelt, mert nincs múltad, hanem mert már így is több tartozásod van, mint amennyit egy bank elbírna.