— …és közösnek nevezed — fejezte be Eszter rendíthetetlenül.
Gábor az ablakhoz sétált, kinézett az utcára, majd hirtelen visszafordult. Az arcán türelmetlenség és sértettség keveredett.
— Eszter, teljesen kifordítod a dolgokat. Csak átmenetileg vagyok itt. Próbálok segíteni, ahol tudok, te meg úgy beszélsz, mintha könyvelést vezetnél rólam.
— Átmenetileg? — kérdezett vissza halkan. — Egy hétre jöttél. Aztán lett belőle három. Pontosan meddig tart ez az „átmenet”?
— Amíg be nem fejezik nálam a munkálatokat.
— És az mikor lesz?
A férfi bizonytalanul megvonta a vállát. Hosszasan kezdett magyarázni a mesterekről, csúszásokról, alapanyaghiányról, meg arról, hogy ő nem ad alább a minőségből. Eszter figyelte, de a szavak mögött már tisztán látta: nincs konkrét dátum, és valójában nem is sürget senkit.
Valami lassan megkeményedett benne. Nem indulat volt, inkább hűvös elhatározás. Kiment az előszobába, kivette a táskájából a kulcscsomót, lecsatolta róla a pótkulcsot, majd visszatért a konyhába.
— Gábor — szólította meg nyugodtan.
A férfi felé fordult. Eszter a tenyerébe tette a kulcsot.
— Nem vagyunk házasok, nincs közös tulajdonunk. Nincs mit „megosztani”. Arra kérlek, költözz el.
Gábor arca egy pillanat alatt elsötétült. A döbbenetet felháborodás váltotta fel.
— Tessék? Elment az eszed? Most mondtam el, mi a helyzet a lakásommal! Hová menjek?
— Ez nem az én felelősségem.
— Dehogynem! Egy pár vagyunk!
— Találkozgatunk. Ez nem jogosít fel arra, hogy rendelkezési jogod legyen az otthonom felett.
— Nem rendelkezem! Csak itt lakom egy kicsit!
— Úgy viselkedsz, mintha te lennél a házigazda. Átpakolod a dolgaimat, megjegyzéseket teszel arra, mit főzök, vendégeket hívsz anélkül, hogy megkérdeznél. És közben természetesnek veszed, hogy ez „közös”.
Gábor közelebb lépett, hangja élesebb lett.
— Ezt nem így szokás intézni! Már berendezkedtem itt. Itt vannak a holmijaim, a terveim!
— Miféle tervek?
— Hát… együtt vagyunk. Logikus, hogy együtt élünk.
— Én ehhez nem járultam hozzá. Te azt kérted, hadd maradj pár hétig.
— De egy kapcsolat fejlődik!
— Az én rovásomra ne fejlődjön. Az én lakásomban, az én költségemen.
Gábor egyre hangosabban beszélt, hálátlanságot emlegetett, tiszteletlenséget, azt, hogy így nem bánik az ember azzal, akit szeret. Eszter azonban nem vitatkozott tovább. Elővette a telefonját, és megkereste a körzeti megbízott számát.
— Mit művelsz? — kérdezte Gábor, megtorpanva a nappali közepén.
— Felhívom a rendőrséget. Egy férfi tartózkodik a lakásomban, aki a tulajdonos felszólítására sem hajlandó távozni.
— Ne csináld már! — a hangjában most először bizonytalanság csengett. — Ezt meg tudjuk beszélni normálisan.
— Megbeszéltük. Szóltam, hogy menned kell. Nem veszed komolyan.
Gábor leült a kanapéra, karba tette a kezét.
— Nem megyek sehova. Egy hangulatváltozás nem indok arra, hogy kirakj. Bizonyítsd be, hogy nincs jogom itt maradni.
Eszter tárcsázott.
— Jó estét kívánok — mondta nyugodt, tárgyilagos hangon. — A saját lakásomban tartózkodik valaki, aki felszólítás ellenére sem hajlandó elhagyni az ingatlant. Szeretnék segítséget kérni.
Amikor letette a telefont, Gábor már nem tűnt olyan magabiztosnak.
— Ezt túlzásnak érzem — morogta. — Tényleg nincs hová mennem ma. Holnap elmegyek, ígérem.
— Nem holnap. Most.
Nagyjából húsz perc múlva csengettek. Az ajtóban egy fiatal rendőr állt, egyenruhában, jegyzetfüzettel a kezében.
— Jó estét. Bejelentés érkezett jogtalan bent tartózkodás miatt.
— Igen, én telefonáltam — mondta Eszter, és félreállt. — Ez az én tulajdonom. Itt vannak a papírok. Ő pedig nem hajlandó távozni.
A rendőr alaposan átnézte a tulajdoni lapot és Eszter személyi igazolványát, összevetette az adatokat, majd Gáborhoz fordult.
— Tud bármilyen iratot felmutatni, amely igazolja, hogy jogosult itt lakni?
Gábor felállt.
— Ez… bonyolult. Ideiglenesen vagyok itt. Nálam felújítás zajlik.
— Van bérleti szerződése?
— Nincs, mi kapcsolatban élünk.
— Ideiglenes lakcímbejelentés?
— Az sincs.
— Írásos engedély a tulajdonostól?
Gábor Eszterre pillantott, majd vissza a rendőrre.
— Szóban megegyeztünk. Közeli emberek között ez így működik.
A járőr jegyzetelt, majd higgadt hangon megszólalt:
— Akkor tisztázzuk a helyzetet. Ha valaki hivatalos bejelentés, szerződés vagy írásos hozzájárulás nélkül lakik egy ingatlanban, az kizárólag a tulajdonos jóváhagyásával teheti. Amint ezt a hozzájárulást a tulajdonos visszavonja, a bent tartózkodás jogalapja megszűnik, és az ingatlan birtokosa teljes joggal követelheti a lakás azonnali elhagyását.