– Megkérdezhetem, mégis kinek a hozzájárulásával vannak itt, az én házamban? – szólalt meg Eszter, és hangjából jeges távolságtartás csengett, amikor az anyósára nézett.
Nem tudta, sírjon-e vagy kiabáljon. Az édesapjától rámaradt hétvégi ház különös, szinte fájdalmas emlékeket ébresztett benne. A deszkakerítés, a rozoga kapu panaszos nyikorgása, az öreg almafák és a repedezett lugas mind a gyerekkorát idézték. Csakhogy most idegenek lepték el a kertet, és a meghitt emlékek helyén zűrzavar fogadta.
– Ki adott kulcsot maguknak ehhez a nyaralóhoz? – kérdezte ismét, ezúttal keményebben, Máriára szegezve a tekintetét.
Sűrű csend ereszkedett a társaságra. Senki nem sietett válaszolni. Még a volt férje, Péter is némán ült az asztalnál, kezében egy tányérral, mintha hirtelen fontosabb dolga akadt volna, mint a magyarázkodás.
Eszter lassan körbefordult a kertben. A fűben elhajigált műanyag poharak hevertek, a teraszon vörösbor csorgott végig a kövön, az asztalon félig elfogyasztott saslik és salátás tálak maradtak. A látvány szíven ütötte.
Mária erőltetett mosollyal próbálta menteni a helyzetet. Azt hebegte, hogy „csak egy délutánra ugrottak ki”, és hogy „a kulcs régről megvolt náluk”. Eszter arca azonban rezzenéstelen maradt.
– Ez jogtalan behatolás – felelte higgadtan. – Tudták, hogy a ház az enyém, előkeresték a kulcsot, és úgy döntöttek, rendeznek itt egy összejövetelt.
– Ugyan már, ne dramatizáljuk túl! – tárta szét a karját Mária. – Leültünk beszélgetni, ennyi az egész.
Péter továbbra is kerülte Eszter pillantását, mintha a tányérján lévő étel minden figyelmét lekötné.
– És a magántulajdon fogalma? – kérdezte Eszter élesen. – Az nem számít, hogy valaki engedély nélkül lép be más otthonába?
A társaság egyik tagja, egy zenekaros pólót viselő férfi, zavartan felállt. Letette a poharát, gyorsan körülnézett, majd elkezdte összeszedni a kabátját és a táskáját. A többiek szótlanul követték a példáját.
– Sajnálom – mondta halkan Eszter mellett elhaladva. – Azt hittük, ez közös családi ház.
Eszter csak biccentett. Nyilvánvaló volt számára, hogy Mária nem véletlenül hallgatta el az igazságot a vendégek elől.
Péter végül megszólalt, mentegetőzni kezdett: arról beszélt, hogy csupán kikapcsolódni akartak, és hogy a ház úgyis üresen áll. De ez már nem érdekelte Esztert.