— Történt valami? — kérdezte Eszter, és közben érezte, hogy a gyomra görcsbe rándul.
— A folyamatban lévő bírósági ügy iratait átvizsgálva több figyelemre méltó körülményre bukkantunk — válaszolta Márk higgadtan. — Úgy fest, a bátyja nem először próbál peres úton pénzhez jutni.
— Ezt hogy érti?
— Szeretném, ha holnap délelőtt tízkor bejönne hozzám. A pontos címet elküldöm üzenetben. Fontos lenne személyesen beszélnünk.
Másnap Eszter a nyomozó irodájában ült, előtte egy vastag iratköteg hevert. Ahogy lapról lapra haladt, egyre inkább elöntötte a düh és a szégyen.
— Az elmúlt két évben három keresetet indított — sorolta Márk. — Az egyik egy volt barátnő ellen, állítólagos, vissza nem fizetett kölcsön miatt. Elutasították. A másik egy szomszéd ellen, kerítésrongálás címén. Szintén elvesztette. A harmadik egy korábbi munkatársa ellen, üzleti ötlet „ellopása” miatt. A bíróság már a tárgyaláson ejtette az ügyet.
— Erről semmit sem tudtam… — suttogta Eszter.
— Úgy tűnik, Gergő rendszeresen próbálkozik ilyen módszerekkel. De van még valami. Megvizsgáltuk az anyagi helyzetét is. Hivatalosan az édesanyja vállalkozásánál dolgozik tanácsadóként, havi százhatvanezer forintos fizetéssel.
— Anyának vállalkozása van? — kapta fel a fejét Eszter.
— Igen. „Viktória Tanácsadó Kft.” néven jegyezték be két éve. A fő tevékenységi kör tanácsadás. Csakhogy a cég azóta egyetlen valós szerződést sem kötött, viszont rendszeresen érkeznek utalások magánszemélyektől.
— Kik ezek az emberek?
Márk megfordította a monitort. A névsor láttán Eszter szinte elszédült. Ismerős nevek sorakoztak egymás alatt: édesanyja régi barátnői, távoli rokonok, a győri hétvégi házak tulajdonosai közül néhányan.
— Az összegek változóak, általában ötvenezer és kétszázezer forint között mozognak — magyarázta a nyomozó. — A közlemény rovatban többnyire „tanácsadás” vagy „kölcsön visszafizetése” szerepel.
— Úristen… — lehelte Eszter. — Akkor ők időseket húznak csőbe?
— Nagy valószínűséggel igen. A módszer egyszerű. Az édesanyja bizalmi alapon kölcsönt kér valamilyen sürgős kiadásra — kezelésre, felújításra, bármi hihető indokra. A pénz a cég számlájára érkezik, papíron szolgáltatás ellenértékeként. Adóznak utána, így első pillantásra minden szabályos. Csakhogy a szolgáltatás sosem valósul meg, a kölcsönt pedig nem fizetik vissza.
— De anya… ő ezt nem tehette tudatosan…
— Idős ember. Elképzelhető, hogy nincs tisztában a részletekkel. Viszont a cég ügyvezetőjeként Gergő pontosan tudja, mi történik.
Eszter hosszú másodpercekig hallgatott.
— Mi lesz most?
— Folytatjuk az eljárást. Szükség lesz a vallomására is. És fel kell készülnie: komoly következményei lehetnek az ügynek. A károsultak között szerepel Beáta néni is. Ismeri?
— Beáta néni? Persze. Anya gyerekkori barátnője, több mint ötven éve ismerik egymást.
— Az elmúlt évben összesen hárommillió forintot utalt át a cégnek. Ez volt az összes félretett pénze. Eladta a győri kis hétvégi házát, hogy fedezze az „életmentő műtét” költségeit.
Eszter a kezébe temette az arcát. Beáta néni, a mindig mosolygó, szerény tanárnő, aki özvegyként évtizedeken át spórolt minden fillérrel.
— Vissza fogom adni neki — mondta végül határozottan. — Ha kell, a saját megtakarításomból.
— Értem a szándékát — bólintott Márk. — De előbb a jogi eljárásnak kell lezárulnia.
A hír futótűzként terjedt a rokonságban. Eszter telefonja egész nap rezgett, de nem vette fel. Csak este, amikor már sötét volt, hallgatta meg az üzeneteket.
„Eszter, Hajnalka vagyok. Hogy tehetted ezt a saját anyáddal? Gondold át még egyszer!”
„Drágám, itt Nóra. Igaz, hogy az ügyészség is keresett? Engem is behívtak…”
„Szégyen! Szétzilálod a családot! Nem így neveltelek!” — édesanyja remegő hangja csengett fel.
Az utolsó üzenet Gergőtől érkezett: „Megkeseríted az életemet. Esküszöm, ezt még visszakapod.”
Eszter egyetlen mozdulattal törölte az összes hangüzenetet, majd sorra letiltotta a számokat. A lakásban csend honolt, csak az utcáról beszűrődő forgalom moraja hallatszott. Kamillateát készített, leült a fotelbe, és ügyvéd után kezdett kutatni a táblagépén. Bármi történt is, nem engedhette, hogy az édesanyja egyedül maradjon a bíróságon.
Alig telt el egy óra, amikor éles csengetés hasított a csöndbe. Eszter az ajtóhoz lépett, belenézett a kémlelőnyílásba. Gergő állt odakint. Az arca kipirult, mozdulatai csapongók voltak — nyilvánvalóan ivott.
— Engedj be! — ordította, és ököllel verte az ajtót. — Tudom, hogy bent vagy!
Eszter hátrébb lépett, és tárcsázta a rendőrséget.
— Nyisd ki, te áruló! Miattad anyát lecsukják! Mindent elveszek miattad!
Az ütlegelés egyre erősödött, mintha már rúgta volna az ajtót.
— Megtalállak, érted? Térden fogsz csúszni előttem!
Negyedóra múlva rendőrök érkeztek, és elvezették a még mindig kiabáló férfit. A szomszédok résnyire nyitott ajtók mögül figyeltek, suttogva.
A tárgyalássorozat három hónapon át húzódott. Közben újabb részletek kerültek napvilágra: Gergő nemcsak pénzt csalt ki ismerősöktől, hanem több meghatalmazást is hamisított, hogy értékesítse az édesanyjához köthető ingatlanokat. A tranzakciók végül formai hibák miatt meghiúsultak.
Az édesanyja a tárgyalások alatt megtörtnek látszott. Folyton azt ismételgette, hogy semmiről sem tudott, Gergő azt állította, minden törvényes, csupán talpra akar állni egy sikertelen házasság után.
— Miféle sikertelen házasság? — kérdezte a bíró. — Az iratok szerint Gergő sosem volt nős.
Az asszony zavartan nézett körbe.
— De hát azt mondta… Réka… tavaly váltak el…
— Semmiféle Réka nem létezett — szólalt meg Eszter, képtelen volt tovább hallgatni. — Gergő az egészet kitalálta, hogy együttérzést csikarjon ki és pénzhez jusson.