— Komolyan számlát küldesz egy olyan ünnepségről, amelyre be sem tettem a lábam? — csattant fel Eszter.
Harmadszorra futotta át a papírokat, még mindig nehezen fogta fel, mit lát. A konyhaasztalon, a félig kihűlt tea mellett egy ügyvédi iroda hivatalos értesítése hevert. A száraz, jogi megfogalmazásból egyértelműen kiderült: a bátyja, Gergő keresetet nyújtott be ellene, követelve az édesanyjuk jubileumi rendezvényének költségei felét — annak az estének az árát, amelyre őt meg sem hívták.
— Harminchétezer forint? — suttogta hitetlenkedve. — Az „Aranypatkó” éttermi vacsoráért? A vonósnégyesért? A ceremóniamester és a fotós díjáért?
Előkapta a telefonját, és azonnal tárcsázta Gergő számát. Néhány csörgés után felvették.
— Igen? — szólt bele a férfi higgadtan.
— Tényleg fizettetni akarod velem egy olyan est költségeit, amelyen nem is voltam jelen?
— Ó, Eszter — válaszolta vontatott, tettetett meglepetéssel. — Megkaptad a hivatalos levelet? Nincs ebben semmi különös. A teljes összeg hetvenötezer volt, ennek a fele rád esik. Teljesen korrekt megoldás.
— Korrekt? — pattant fel a székről Eszter. — Pontosan tudtad, hogy azon a napon üzleti úton leszek! Szándékosan arra az időpontra szervezted! A születésnapi vacsoráról a közösségi oldalon feltöltött képekből értesültem!
— Nem igazíthatjuk az egész család programját a te naptáradhoz — jegyezte meg Gergő érezhető éllel. — Anyu ragaszkodott ahhoz a dátumhoz. Egyébként sem volt jó hangulatban mostanában… főleg a válásod miatt. Balázs rendes ember volt.
Eszter lehunyta a szemét. Öt év megaláztatás és hűtlenség után a Balázstól való elszakadás számára felszabadulást jelentett, a család mégis őt hibáztatta.
— Figyelj — mondta végül kimérten. — Nem vagyok hajlandó fizetni egy olyan eseményért, ahonnan tudatosan kizártatok. Ez teljesen ésszerűtlen.
— Kizártunk? — csattant fel Gergő. — Hogy merészelsz ilyet állítani? Anyánk annyit tett érted, te pedig még a kerek évfordulóján sem jelentél meg!
— Győrben tárgyaltam, ezt hónapokkal előre tudtad!
— Persze, a munka fontosabb, mint a család — emelte meg a hangját. — Mindig a karriered számított. Nem csoda, hogy Balázs otthagyott.
Eszterben forrt a düh, de nem engedte, hogy elragadják az indulatok.
— Ennek itt vége — zárta rövidre. — Ha ragaszkodsz a perhez, majd a tárgyalóteremben folytatjuk.
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, bontotta a vonalat.
A következő hetek idegőrlővé váltak. Telefonhívások, szemrehányó üzenetek, burkolt fenyegetések követték egymást. Az anyja naponta hívta, ridegnek és hálátlannak nevezve. Hajnalka néni hosszú üzenetekben prédikált a családi összetartásról. Még Nóra, a távoli unokatestvér is előkerült, akivel évek óta nem beszéltek, és kötelességtudatról tartott kiselőadást.
— Kislányom, miért makacskodsz ennyire? — kérlelte az anyja egy újabb telefonbeszélgetés során. — Add oda Gergőnek a pénzt, és zárjuk le. Ő rengeteget dolgozott azon az estén.
— Anya, ha meghívtatok volna, akár az egészet is kifizettem volna — felelte Eszter türelmesen. — De így? Fizetni azért, ahonnan kizártak? Ez megalázó.
— Senki nem zárt ki, egyszerűen így alakult!
— Gergő maga mondta, hogy tudta, nem érek rá.
— Csak tréfált — legyintett az anyja. — Ismered a humorát.
Eszter tisztában volt vele, hogy nincs értelme vitázni. Gyerekkoruk óta mindig a bátyját védték. Ha Gergő elvette a zsebpénzét, az volt a magyarázat, hogy a fiúknak több kell. Amikor összetörte a nagymamától kapott porcelánfiguráját, azt hallotta: a tárgyak nem fontosak. Sőt, amikor a nyaraló eladásakor Gergő hamisította az aláírását, az anyjuk akkor is arra kérte, bocsásson meg és lépjen tovább.
A tárgyalás napján Eszter jóval a kitűzött időpont előtt megérkezett. Precízen előkészített mindent: a győri kiküldetés hivatalos igazolásait, az e-maileket, amelyekben Gergő visszaigazolta, hogy tud az utazásról, sőt tanúkat is felkért közös ismerőseik közül.
Gergő az utolsó percekben lépett be az épületbe, elegáns öltönyben. Az anyjuk mellette haladt, feltűnően új ruhában — Eszter felismerte a szabását, egy ismert márka friss kollekciójából származott.
— Még mindig nem késő meggondolni magad — jegyezte meg Gergő félmosollyal. — Fizesd ki, és lezárhatjuk békében.
Eszter szó nélkül elsétált mellette, és belépett a tárgyalóterembe.
A bírónő figyelmesen hallgatta végig mindkét felet. Gergő magabiztosan adta elő álláspontját: a családi hagyományokra hivatkozott, az édesanyjuk kerek évfordulójának jelentőségére, és arra, hogy Eszter a munkát választotta a család helyett. Ügyvédje bemutatta az éttermi számlákat, a zenészekkel kötött szerződést, valamint a fotós megbízását.
Amikor Eszterre került a sor, higgadtan, tényszerűen ismertette a körülményeket: az üzleti útját két hónappal korábban rögzítették, erről a bátyja is tudott, és az erről szóló levelezést bizonyítékként csatolta. Ezután átnyújtott egy dossziét a bírónak, amelyben minden dokumentum rendszerezve szerepelt.