A gyerekeket nap mint nap iskolába kellett vinnem, különórákra hordani, és rajtuk kívül senkim nem volt, akire számíthattam volna. A fizetésem szerény volt, albérletre biztosan nem futotta volna belőle. Balázs sem halmozott el pénzzel: minden hónapban adott ugyan valamennyit, de pontos elszámolást várt cserébe minden forintról.
Az én keresetem elment élelmiszerre és a rezsire, félretenni képtelenség volt. Ráadásul az anyósa, Emese, elképesztő tempóban tüntette el a hűtő tartalmát, így szinte állandó vendég voltam a közértben.
Egy idő után feltűnt, hogy Balázs egyre gyakrabban marad bent sokáig a munkahelyén. Később már az sem volt ritka, hogy éjszakára haza sem jött. Amikor mégis, idegen női parfüm illatát éreztem rajta.
Emese látta, hogy megváltozott a fia viselkedése, de szemmel láthatóan nem tulajdonított ennek jelentőséget.
– Ugyan, mi olyan különös abban, ha egy férfi félrelép? – kérdezte tőlem vállvonva. – A férfiak már csak ilyenek. Az okos asszony inkább nem vesz tudomást róla.
Nem vitatkoztam vele. Tudtam, hogy felesleges. Inkább magamban kerestem a választ: hogyan tudnék kitörni ebből a helyzetből, merre indulhatnék tovább.