Egy alkalommal, amikor Eszter elhatározta, hogy alapos nagytakarítást tart, derült ki számára, hogy Gergő elmulasztotta közölni: az édesanyja vidékről hozzájuk készül. A bejelentés hiánya különösen kellemetlen helyzetbe sodorta.
Az anyós, aki ritkán látogatta meg őket, épp akkor toppant be, amikor a lakás romokban hevert, ebéd nem készült, Eszter pedig tanácstalanul állt a káosz közepén. A váratlan vizit kínosabb nem is lehetett volna.
A végső cseppet azonban az jelentette, amikor elérkezett Eszter édesanyjának születésnapja, amelyről Gergő teljesen megfeledkezett. Aznap a szokásosnál is később ért haza. Az asztalon egy rövid üzenet várta:
„A szüleimnél vagyok, pár napig ott maradok.”
Gergő magában dohogott.
– Nyilván azt várta, hogy legalább felhívjam – morfondírozott. – De ha már nem értem haza időben, ő is telefonálhatott volna, hogy figyelmeztessen.
Amikor Eszter megérkezett a szüleihez, az édesanyja aggódva kérdezte:
– Egyedül jöttél?
– Gergő összeszedett valami vírust – felelte gyorsan. – Nem akart senkit megfertőzni. Pár napig maradok nálatok.
Az ünnepi vacsorán Eszter minden ajtónyitásra összerezzent. Abban reménykedett, hogy egyszer csak megszólal a csengő, belép Gergő, bocsánatot kér az édesanyjától, őt pedig magához öleli, és hazaviszi.
De a csengő néma maradt. Gergő nem jött. És nem is telefonált. Másnap sem.
Teltek a napok. Esztert már nem a szerződésük vagy a korábbi viták foglalkoztatták. Csak a hiány. Hiányzott neki Gergő humora, a megszokott mozdulatai, az apró, csak kettőjük által ismert szokások és titkos kis jelzések.
Elképzelte, mit tanácsolna egy nőnek, aki hasonló helyzetbe kerül.
– Kedves megsértett feleség – kezdte képzeletbeli szakmai hangján Eszter, a pszichológus –, mindketten túlzásba vittétek ezt a megállapodásosdit. Olyan keretek közé szorítottátok magatokat, amelyeket ti magatok találtatok ki.
A családi szerződés önmagában hasznos – segít tisztázni feladatokat, határokat, előre rendezni vitás kérdéseket. De ha kimondjátok, hogy rugalmas, akkor ne csak papíron legyen az. A kapcsolat nem attól marad életben, hogy minden pontját számon kéritek, hanem attól, hogy vigyáztok rá.
– Egy nő természeténél fogva képes az alkalmazkodásra – folytatta magában. – Most neked kellene felhívnod a férjedet, és elkezdeni a beszélgetést. Ez nem megalázkodás, hanem bölcsesség.
Könnyű tanácsot adni másnak – gondolta keserűen –, de mennyivel nehezebb megtenni ugyanazt saját magadért.
– Most azonnal felhívom, és elmondom neki mindezt – határozta el végül.
Ebben a pillanatban meghallotta, hogy az édesanyja ajtót nyit, majd egy ismerős férfihang szólal meg az előszobában:
– Jó napot, Kinga néni. Eszter itt van?
– Itt bizony, gyere csak be, Gergő. Nagyon sápadt vagy, fiam, nem festesz jól. Biztos éhesek vagytok. Azonnal terítek nektek.
– Eszter, én… – kezdte Gergő bizonytalanul.
– Várj, most én beszélek – vágott közbe Eszter, de a férfi gyengéden megállította.
– Előbb ezt nézd meg – mondta, és egy papírlapot nyújtott felé.
A közös „családi szerződésük” volt az. A lap alján vastag, feltűnő betűkkel egy új mondat állt:
„A legfontosabb pont: Szeretlek.”
Eszter szeme megtelt könnyel.
– Én is szeretlek – suttogta. – Nagyon hiányoztál.