– Minden hely foglalt, legalább három hónapra előre – zártam le újra és újra a beszélgetéseket.
– Szándékosan teszed tönkre anyu ünnepét! – sértődött meg Réka egy újabb sikertelen egyeztetés után.
Ismét felajánlottam neki, hogy vegye át tőlem a teljes szervezést. A válasz ezúttal is a vonal bontása volt.
Az évforduló előtt pontosan egy héttel végre rábukkantam egy megoldásra. A város szélén működő bútorgyár étkezdéje kiadó volt rendezvényekre. Tágas terem, akár százötven ember is kényelmesen elfér benne, a berendezés egyszerű, kissé régimódi, de rendezett. Az ár pedig belefért a keretünkbe, sőt még maradt is tartalék.
– Ugye csak viccelsz? – nézett rám hitetlenkedve Gábor. – Egy üzemi étkezde?
– Vagy ez, vagy otthon tartjuk, és kínálhatunk teát meg sós kekszet. Dönts.
Néhány másodperc morfondírozás után az étkezde mellett tette le a voksát.
Az ételsor sem a fényűzésről szólt: káposztasaláta répával, hagyományos franciasaláta, hering bundában, fasírt krumplipürével és szafttal. Desszertként aszalt gyümölcsből főzött kompót és egy hatalmas, háromszintes torta. Olyan menü, amit mindenki ismer és szeret.
A spórolásnak köszönhetően még ötezer forintot félre tudtam tenni, ebből vettem egy csokor elegáns virágot Erzsébetnek.
A nagy napon anyósom egy órával a vendégek előtt érkezett. Lassan végigsétált a termen, benézett a tálalóasztalok mögé, majd villát ragadott, és megkóstolta az egyik salátát.
– Ez meg micsoda? – kérdezte halkan, és a hangjában volt valami, amitől összeszorult a gyomrom.
– Káposztasaláta. Tele van vitaminnal, kifejezetten egészséges.
– Júlia… – fordult felém lassan, szemében könny csillant. – Ez most komoly? Ki akarsz nevettetni? Üzemi ebédlő… káposzta… kompót…
Kihúztam magam, és nem kerültem a tekintetét.
– Erzsébet, nyolcvanezer forintos keretből, száz vendéggel és három hét alatt ennyit lehet kihozni. Harminchét helyet hívtam végig, tizenkét különböző menüt számoltam át. Ez volt az egyetlen reális lehetőség. Ha ez nem felel meg, nyugodtan bízza másra – hátha valaki puszta jóindulatból csodát tud tenni.
Nem felelt, csak elfordult.
Közben lassan szállingózni kezdtek a meghívottak. Elsőként a régi barátnője lépett be az ajtón.