A hangja egyre élesebb lett.
– A saját pénzedből. Mit kell ezen magyarázni? Te vezeted a háztartást, nem? Vagy azt akarod, hogy a barátaim előtt égjek le?
A felmosórongy nyirkos és jéghideg volt a tenyeremben. Újra meg újra végighúztam az asztalon, pedig már rég nem maradt rajta egyetlen morzsa sem.
– Rendben, Gergő – feleltem halkan. – Megterítek.
Elégedetten hümmögött, mintha elintézett volna egy apró ügyet, aztán kiment a konyhából. Én pedig ott maradtam mozdulatlanul. A rongyot bámultam a kezemben, és éreztem, ahogy belül valami elszakad. Nem látványosan, nem hangosan – inkább úgy, mint egy túlfeszített cérnaszál, amely végül nesztelenül enged.
Az ötvenedik születésnapján már kora reggel a tükör előtt sürgött-forgott. Igazgatta az inggallért, a haját hátrasimította, majd bőségesen befújta magát kölnivel. Hat óra körül megérkeztek az első vendégek. A garázsból a férfiak üvegekkel a kezükben, harsány nevetéssel; kollégák, kézfogások, vállveregetések. Gergő csak úgy sugárzott a büszkeségtől, szinte kivirult a figyelemtől.
– Hol van a háziasszony? – érdeklődött a főnöke, egy testes, rövidre nyírt hajú férfi, miközben körbenézett.
– A konyhában sürög még! – felelte Gergő büszkén. – Aranyat ér az asszony. Mindent maga csinál, saját kézzel. Olyan asztalt terít, hogy csak na!
A konyhában álltam, és hallgattam a szavait. „Aranyat ér.” „Olyan asztalt terít.” A gyomrom összerándult. Megfogtam a legnagyobb lábast, és bevittem a nappaliba. Letettem pontosan Gergő elé, az asztal közepére.
A beszélgetés egy pillanat alatt elhalt. Gergő előbb az edényre nézett, majd rám. A fedő alatt szétfőtt, összeragadt, szürkére ázott, legolcsóbb tészta volt.
Mellé csendben odatettem egy csomag sót.
– Nóra… ez meg mi? – kérdezte zavartan, a hangja bizonytalanul megbicsaklott.
– Ennyire futja tőlem – válaszoltam nyugodtan. – Három hónapja úgy döntöttél, hogy külön étkezem. A saját keresetemből. Pénztárosként dolgozom. A fizetésem elmegy a rezsire, amit egyedül fizetek, és arra, hogy segítsem a fiunkat. Amíg én ezt ettem nap mint nap – böktem a lábas felé –, addig te esténként füstölt oldalast és drága halat vacsoráztál. Azt mondtad, ez az „takarékosoknak való egészséges étrend”.