Amikor Nóra a megszokottnál jóval hamarabb ért haza, arra számított, hogy üres lakás fogadja. Ehhez képest a konyhából beszélgetés zaja szűrődött ki, és amikor felismerte a hangokat, földbe gyökerezett a lába.
Lassan haladt fel a lépcsőn, egyik kezével a korlátba kapaszkodva. A feje lüktetett, mintha kalapáccsal vernék, a látása is elhomályosult, apró fénykarikák táncoltak előtte. A főnöke küldte el pihenni, miután meglátta, mennyire kimerült.
– Nóra, ebből mára elég. Menj haza, feküdj le. A papírok megvárnak holnapig – mondta határozott, mégis együttérző hangon.
Most, az ajtó előtt állva, tompa, de jól kivehető szavakat hallott. Márk ilyenkor még dolgozni szokott. A kulcs hangtalanul fordult el a zárban, de Nóra nem lépett be rögtön. Valami a hangszínben megállásra késztette.
– Meddig akarod ezt így folytatni, kisfiam? – csendült fel az anyósa metsző hangja. – Te is látod, hogy nem közénk való.
A hideg végigfutott Nóra hátán. Óvatosan résnyire nyitotta az ajtót, hogy jobban halljon. A konyhában beszélgettek.
– Anya, erről már beszéltünk – felelte Márk fáradtan, mintha nem lenne ereje vitatkozni.
– Beszéltünk, igen! És mi lett az eredménye? – csattant fel az asszony. – Három éve vagytok házasok. Hol vannak a gyerekek? Hol az igazi családi légkör? Mindig dolgozik! És azok a különös barátnők… Láttad, hogy öltözködik mostanában?
Nóra a szája elé kapta a kezét, hogy ne törjön fel belőle hang. A három közös évük most vádpontokká torzult, és mindegyik szíven ütötte.
– Eszter lenne a megfelelő választás – folytatta az anyósa. – Emlékszel rá, Renáta lányára? Orvos, ráadásul. Kiválóan főz, kedves, tisztelettudó. Igazi feleségnek való.
– Anya… – Márk hangjában volt némi tiltakozás, de gyenge és bizonytalan.
– Ne próbálj leállítani! – vágott közbe az asszony. – Én csak a javadat akarom. Nóra rendes teremtés, ezt nem tagadom. De nem illik a mi családunkhoz. Túlságosan… átlagos. Nincsenek céljai, nincs tartása. Ilyen nőről álmodtál?
Egy forró könnycsepp gördült végig Nóra arcán. Átlagos? Céltalan? Mi volt akkor a múlt havi előléptetése? Mi a közös tervük, hogy nagyobb lakásba költöznek? És a gyermekvállalás elhalasztása – nem együtt döntöttek úgy, hogy előbb biztos alapokra állnak?
– És ami a legfontosabb – halkította le drámaian a hangját az anyós –, nem szeret téged igazán. Én látom. Neki ez a házasság kényelmes megoldás. Te viszont megérdemelnéd az igazi, mindent elsöprő szerelmet.
A csend, ami ezután beállt, szinte fájt. Nóra visszafojtott lélegzettel várta, hogy Márk megszólaljon, hogy megvédje, hogy ellentmondjon.
De nem jött válasz.
A hallgatása hangosabb volt bármilyen kimondott szónál. Kételyt, bizonytalanságot, talán egyetértést is sejtetett.
Nóra hátrébb lépett, ám a parketta alattomosan megnyikordult. A konyhában azonnal elnémult a társalgás.
– Van ott valaki? – kérdezte az anyós hirtelen mézes hangon.
Nóra kihúzta magát, letörölte arcáról a könnyek nyomát, majd határozott mozdulattal belépett a konyhába. A megjelenése olyan volt, mintha bomba robbant volna a helyiségben.