A gondolatai megállíthatatlanul kavarogtak tovább.
— Valamire nagy összeg kell neki…
— Közben végig nálam lakott, azt hajtogatta, hogy üres a pénztárcája, mégis félretett… Az én pénzemen spórolt…
— És vajon ki az a nő, aki valóban fontos neki?
Eszter szeméből kicsordultak a könnyek. A düh és a csalódottság úgy rázta meg, hogy szinte beleszédült. Az éjszaka hátralévő részét őrlődéssel töltötte; éjfél után még órákig csak forgolódott, a plafont bámulta, és újra meg újra lejátszotta magában a hallottakat. Mire végre elszenderedett, már világosodott. Csak dél körül tért magához kábultan.
— Hogy elválok tőle, az biztos. De előbb kiderítem, mire készül ez a szerencsétlen. Azt mondta, holnap befizeti a pénzt. Akkor holnap megtudom, hová kerül az az összeg. — Ezzel a gondolattal kelt fel, és a fürdőszoba felé indult.
A napját takarítással és a szokásos házimunkával töltötte, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Estére, amikor Márk hazatért a szüleitől, Eszter elhatározta, hogy semmit sem árul el. A döntése megszületett, de az arcára nyugalmat erőltetett; úgy beszélt és mozgott, mintha nem készülne épp fenekestül felforgatni az életüket.
Hétfőn lemondott minden programot. Amint Márk elindult dolgozni, Eszter is útra kelt. Előző nap beszerzett egy apró helymeghatározót, amelyet észrevétlenül a férje táskájába csúsztatott. Most ennek segítségével követte a mozgását.
Taxiba ült, és távolról figyelte az útvonalat. Márk először egy banknál állt meg, majd továbbhajtott egy modern irodaházhoz. Eszter az autóban maradt, és onnan lesett. Alig telt el öt perc, amikor döbbenten látta, hogy Katalin is belép ugyanabba az épületbe.
— Szóval az anyja is benne van… Takarják egymást. Egy egész családnyi képmutatás… — szorította ökölbe a kezét. — Vajon mit intéznek odabent?
Amikor mindketten kijöttek, Eszter még várt néhány percet, majd ő is az épülethez sietett. A bejáratnál végigolvasta a cégtáblákat.
— Nyomda… tánciskola… — mormolta félhangosan. — Ablakforgalmazás, esküvőszervező, fordítóiroda…
Sorban kizárta a lehetőségeket.
— Modellügynökség… fotóstúdió… egyik sem stimmel.
— Segíthetek, hölgyem? — lépett oda hozzá az őr.
Eszter egy pillanat alatt kitalált egy történetet.
— A férjem az imént járt itt az édesanyjával. Egy iratot itt felejtettek, azért jöttem.
— Az ingatlanfejlesztő céghez mentek, az értékesítési osztályra. Kérem a személyijét, kiállítok egy belépőt — mondta készségesen a biztonsági őr.
Mivel a vezetéknevük azonos volt, nem merült fel gyanú. Útbaigazítást kapott, majd az említett irodába lépett.
— Jó napot kívánok. A férjem és az anyósa voltak itt az előbb. Kérte, hogy hozzak egy másolatot a dokumentumokról. Szeretném elkérni őket — mondta határozottan.
— Természetesen — mosolygott az ügyintéző, és néhány perc múlva egy dossziét nyújtott át.
Eszter már a taxira várva lapozta át a papírokat, és elsápadt.
Háromszobás lakás egy új lakóparkban Szegeden. Nyolcvan négyzetméter. Jelentős előleg befizetve. Az átadás fél éven belül várható. A tulajdonos neve: Katalin.
— Erre ment el a pénz… Amíg én támogattam őket, hogy talpra álljanak… Márknak sosem volt semmire kerete, de az anyjának hirtelen lett lakása? — szorította magához a mappát.
Az autó megérkezett. Eszter nem haza indult, hanem a város szélére, Benedekhez, a sógorához kérte az utat.
— Biztos vagyok benne, hogy nincs ott semmiféle felújítás. Egyszerűen kellett a pénz az önerőhöz… — gondolta, miközben a prospektus csillogó képeit nézte a hátsó ülésen.
Négy millió forint befizetve. A szám szinte égett a szemében.
— Én segítek rajtuk, hogy könnyebb legyen az életük, ők pedig titokban ingatlant vesznek… — A felháborodás elfojtotta a szavait.
— Nahát, Eszter? Hát te? — fogadta Benedek meglepett mosollyal a kapuban.
— Szia, épp erre jártam. Lemerült a telefonom, a sofőrnél nincs töltő, és a házad útba esett. Rádughatom nálad? — vágta rá gondolkodás nélkül.
— Persze, gyere csak.
Ahogy belépett, Eszter végignézett a házon. A falak frissen festve, új bútorok, rendezett udvar — nyoma sem volt káosznak vagy bontásnak.
— Benedek, Katalin a felújításról beszélt. Én úgy tudtam, már tavaly elkezdtétek… — mondta, és jelentőségteljesen a férfira nézett.