— Amit most kér tőlem… az már tényleg a határokon túl van. Szépen összeszedi magát, és azonnal elhagyja a lakásomat! — Eszter olyan lendülettel tárta ki a bejárati ajtót, hogy az szinte nekicsapódott a falnak.
— A fia egy teljes éve az én nyakamon él. Most pedig azt várja, hogy az egész rokonságot is én tartsam el? Talán acélból vannak a vállaim? — A fiatal nő felkapta a kabátot, és az elképedt anyósa felé nyújtotta.
— Mondd csak, teljesen elment az eszed? Vagy amikor a lelkiismeretet osztogatták, te inkább a szemtelenségből kértél dupla adagot? — Eszter megvető pillantást vetett Katalinra.
— Eszter, hogy beszélsz velem? — dörmögte az idősebb asszony, de esze ágában sem volt távozni.
— Olyan nagy kérés segíteni a saját fiad testvérén? Tele vagy pénzzel, annyival, hogy már nem is tudsz mit kezdeni vele. — Katalin jelentőségteljesen végignézett a tágas nappali elegáns berendezésén.
— Igen, van pénzem. De maguknak ehhez semmi közük. Körülbelül annyi, mint a sivatagnak a hóeséshez — vágott vissza Eszter élesen. — Miért lenne az én dolgom a férjem bátyjának lakásfelújítását finanszírozni? Felnőtt ember, nem igaz?
— Most épp nehéz időszakon megy keresztül. Három hónapja nem talál állást… A felújítás félbemaradt, minden csupa por és törmelék. Kisgyerekkel élnek a romok között. — Katalin nagyot sóhajtott, ahogy mindig, amikor pénzről volt szó.
Valahányszor az anyós pénzt kért, ugyanaz a jelenet ismétlődött: mély sóhajok, keserű panaszok, az élet igazságtalanságának részletes ecsetelése.
Eszter többnyire beadta a derekát. Előbb vitatkozott, felháborodott, majd végül átutalta a kért összeget. Most azonban más volt a helyzet. Valami benne átbillent. Ezúttal határozott nemet mondott. Katalin először szembesült valódi elutasítással.
— Nem az én gondom, hogy a kisebbik fia képtelen megállni a saját lábán. Állítólag nincs munka… — Eszter még mindig az ajtóban állt, karba tett kézzel.
— Azt hiszed, nekem könnyen jön a pénz? — folytatta összeszorított szájjal. — Eszükbe jutott valaha, hogy minden alkalommal, amikor segítek, nekem még többet kell dolgoznom? Hogy az nem csak úgy terem?
— Én sosem kértem tőled nagy dolgokat… csak apró segítségeket — próbálkozott Katalin, miközben kényelmesen a komódra fektette a kabátját.
— Aprókat? — Eszter hitetlenkedve felnevetett. — Múlt hónapban új mosógépet vettem magának. Két hónapja ötvenezer forinttal egészítettem ki a nyaralásukat. Októberben pedig a férjének fizettem a téli gumikat. Ezek az apróságok?
Az anyós zavartan hallgatott, de Eszter nem hagyta abba.
— Vagy önöknél a „segítség” csak akkor számít, ha milliókról van szó? — hangjában már nyílt ingerültség vibrált.
— Most pedig menjen. Minden perc, amit itt tölt, csak ront a helyzeten. — Eszter odalépett, a kabátot a kezébe nyomta, majd határozott mozdulattal kitessékelte Katalint a folyosóra.
— Ezt elmondom Márknak! Tudnia kell, hogyan bánsz az anyjával. A saját családjának nem voltál hajlandó segíteni! — sziszegte az anyós, mielőtt beszállt a liftbe.
— Nem vagyok a családjuk tagja! — kiáltotta utána Eszter.
— Ha így folytatják, a fiuk sem lesz sokáig az — tette hozzá halkan, majd becsapta az ajtót.
Egy pillanatig némán állt, aztán ingerülten megrázta a fejét.
— Teljesen kifordítják a valóságot… Azt hiszik, majd én eltartom mindannyiukat. Keressenek más balekot. — Kitárta az ablakot, hogy kiszellőztesse a lakásból Katalin erős parfümjének émelyítő illatát.
Hogy lehiggadjon, levett egy könyvet a polcról. Olvasni kezdett, de a sorok inkább csak elúsztak a szeme előtt. Az idő észrevétlenül telt, órák peregtek le anélkül, hogy felfogta volna.
Pontban nyolckor nyílt a zár: hazaért Márk. A testvérével ellentétben ő dolgozott ugyan, de a fizetése alig fedezte a mindennapi kiadásokat. A felesége jövedelmét viszont természetesnek vette, mintha az is az övé lenne. Láthatóan nem zavarta, hogy Eszter tartja kézben a családi kasszát.
Az ajtón belépve még le sem tette a táskáját, máris támadó hangon szólalt meg:
— Eszter, miért nem segítettél anyának?
A nő lassan felemelte a tekintetét a könyvről.
— Miben kellett volna?
— Tudod jól… Anyu pénzt kért tőled a bátyám lakásfelújítására.