«Ráadásul kettőt.» — jelentette be Réka, Nórát lesokkolta a hír

A sütés csodálatosan bátor, mégis fájdalmas menedék.
Történetek

Márk kétkedése pillanatok alatt szertefoszlott, amint belépett a konyhába, és mélyet szippantott a levegőből. Az illat betöltötte az egész lakást, meleg, fűszeres és hívogató volt. Egy szelet után jött a következő, végül egy morzsa sem maradt a tányéron. Elégedetten dőlt hátra, és nevetve megjegyezte, hogy legközelebb is szóljon Nóra, ha újra rátör az alkotókedv.

Nóra ekkor döbbent rá, hogy a sütésben több öröm van, mint gondolta. Egyre bátrabban próbált ki új recepteket, a végeredményt pedig rendszerint Dórán tesztelte. A lány attól a bizonyos alkalomtól kezdve szinte árnyékként követte, hízelgett Botondnak, sőt még a többi kutyától is elhappolta előle a labdát. Ha Dóra különösen lelkesen falta fel a kóstolót, Nóra reménykedve várta, vajon Márk is felbukkan-e.

Egy délután olyan tökéletes quiche sült ki a kezei alatt, hogy még próbakóstolóra sem volt szükség. Büszkén hívta át Márkot. A férfi azonban nem egyedül érkezett: Réka is vele tartott, és mindketten titokzatos mosollyal néztek rá.

– Mondanunk kell valamit – kezdte Réka, összepillantva Márkkal. – Babát várok. Ráadásul kettőt.

Szerencse, hogy Nóra épp ült, és nem volt a kezében semmi törékeny. A hír úgy érte, mint egy hirtelen pofon. Zavartan bevallotta, hogy a konyhai lelkesedése mögött nem csupán a gasztronómiai kíváncsiság állt – titokban még mindig remélt valamit. Miután a vendégek elmentek, kiválasztotta a legszebb szeletet Dórának, magához hívta a mostanában feltűnően jókedvű Botondot, és elindult sétálni.

Dóra gazdája a megszokott fekete ingében ült a padon, könyvbe mélyedve, ügyet sem vetve a kutya csínytevéseire. Komor, mégis vonzó férfi volt, markáns arcvonásokkal – Nóra ízlésének való. Oldalra sandítva meglátta a borítót: Edgar Allan Poe novellái.

– Nem lenne kedve átjönni egy szelet pitére? – kérdezte hirtelen.

A férfi becsukta a könyvet, és hosszan ránézett.

– Azt hittem, sosem hív meg – felelte mosolyogva. – Már azon gondolkodtam, hogy Dórával raboltatok magamtól egy adagot.

Nóra ekkor értette meg, hogy a komor tekintet mögött derű is lapul. És azt is, hogy két kutya az otthonban sokkal több nevetést jelent, mint egyetlen egy.

A cikk folytatása

Sorsfordulók