Lilla a nappali padlóján ült, ölében gondosan eligazítva a fátylat. Az utolsó öltéseket igazította rajta – másnap lett volna az esküvő. Öt év együtt, három év közös tervezgetés, fél év szervezés és rohanás. Most pedig Gergő ott állt az ajtóban, kulccsal a kezében, arca üres és idegen, és halkan, de kérlelhetetlenül kimondta:
– Nem lesz esküvő, ha most nem jössz el anyámhoz.
Lilla nem kapta fel rögtön a fejét. Előbb gondosan összehajtotta a fátylat, a székre tette, majd a farmerjába törölte az ujjait. Csak ezután nézett rá. Gergő feszült volt, mint az utóbbi hónapokban mindig – mintha ugrani készülne, de félne elrugaszkodni. Mérnök-kalkulátor, aki egész életében kockázatokat számolt. Most pedig egy nappal az esküvő előtt ultimátummal állt elé.
– Ezt most komolyan mondod? – kérdezte Lilla csendesen.
– Anya beszélni akar a lakáshitelről. Szerinte túl nagy falat. Ha nem hallgatod meg, holnap nem megyek el az anyakönyvi hivatalba.
Valami megroppant benne, de az arcán semmi nem látszott. Öt éven át Emese minden döntésükbe beleszólt: melyik lakást béreljék, hova utazzanak nyáron, mennyit illene Lillának keresnie. És most, az esküvő előestéjén újabb vizsga.
– Rendben. Menjünk.
Az út némaságban telt. Sűrű köd ült az országútra, a fényszórók csak néhány métert világítottak meg. Lilla közben a pékségére gondolt, amelyet négy éve az utolsó megtakarításából indított el. Arra, hogyan dolgozott napi tizenhat órákat, hogy nyereséges legyen. Akkor Gergő büszke volt rá. Az anyja viszont mindig csak legyintett.
– Anya csak aggódik – szólalt meg végül Gergő. – A hitel komoly dolog. Tudni akarja, hogy tisztában vagy a felelősséggel.
Lilla felé fordult. A félhomályban a férfi arca szinte idegennek tűnt.
– Egy hónapja mindent átbeszéltünk. Te számoltál utána mindennek. Miért kell az ő jóváhagyása egy nappal az esküvő előtt?
Gergő nem válaszolt azonnal.
– Az anyám. Nem tehetem meg, hogy figyelmen kívül hagyom.
Lilla az ablak felé fordította a tekintetét. Nem érte meglepetésként a helyzet. Csak fáradtságot érzett.
Emese lakásában levendula és régi iratok szaga keveredett. Az asszony szigorú kosztümben fogadta őket, mosoly nélkül. Köszönés helyett a nappaliba vonult, elvárva, hogy kövessék.
Lilla a kanapé szélére telepedett. Gergő az anyja mellé ült. Emese összekulcsolta a kezét, és hosszan, mérlegelő pillantással nézett rá.
– Holnap család lesztek. Jogom van tudni, mi vár a fiamra.
Rövid csend következett.
– Ez a lakáshitel. Nyilvánvaló, hogy Gergő fizeti majd a nagyobb részt. De ha gond adódik, ha a munkája több időt követel, hajlandó lennél bezárni a pékséget és keresni egy rendes állást, hogy biztos hátteret adj neki?
Lilla lassan kifújta a levegőt. Tekintete Gergőre siklott, választ keresve az arcán, mielőtt megszólalt volna.