Gergő közben a csirkével bajlódott, Erzsébet pedig elszántan próbálta levakarni a rászáradt tésztát a karkötőjéről.
Ahogy telt az idő, a rokonság hangulata is lassan megenyhült. A séf jókedvűnek bizonyult, a tészta végül kifejezetten finom lett, Judit pedig odáig jutott, hogy elkérte a szósz receptjét.
Amikor mindkét társaság asztalhoz ült, Erzsébet asszony azonnal megpróbálta visszaszerezni a családi főrendező szerepét.
– Látjátok? Milyen remekül kitaláltam ezt az egészet!
Katalin felemelte a villáját, és szárazon megjegyezte:
– Te azt találtad ki, hogy előzetes szólás nélkül idehozol minket, aztán még vacsorát is főzetel velünk.
– De legalább nem volt unalmas – védekezett Erzsébet.
– Az majd akkor lesz igazán érdekes, amikor meglátod, hogy hoztam neked dobozokat – felelte Katalin. – Üresen szépen hazaviszed mindet.
Erre mindenki nevetésben tört ki. Még András is.
Vacsora után két desszertet hoztak ki. A miénk egy nagy, ünnepi torta volt, a másik csapatnak pedig a stúdió egy egyszerű gyümölcsös pitét készített, mert az járt a programjukhoz.
Erzsébet természetesen rögtön a mi tortánk felé nyúlt.
– Nekem nagyobb szeletet kérek. Elvégre én vagyok a férjed édesanyja.
– Az ön része ott van a saját tányérján – mondtam nyugodtan. – A gyümölcsből pedig kérjen a saját csoportjától. Hiszen maga szervezte őket.
Judit ekkor odatolta elé a pités tányért.
– Edd csak a tiédet. Annyit fizettél érte, hogy kötelességed minden szem gyümölcsöt külön értékelni.
Az este végén Katalin gondosan összeszedte az üres ételhordókat, és visszapakolta őket a szatyorba.
– Most először jöttem kész ételért, és végül egy tésztarecepttel távozom.
– Már ez is haszon – jegyezte meg András.
Erzsébet hallgatott. Láthatóan fejben számolgatta a költségeket, és kezdte megérteni, hogy a nagyvonalú gesztusok akkor mutatnak igazán jól, ha nem annak kell fizetnie értük, aki kitalálta őket.
Néhány nappal később felhívott.
– Lilla, szombaton benéznénk hozzátok a nyaralóba. Katalint és Gergőt is vihetjük?
– Vihetitek. Köszönöm, hogy előre szóltál.
– Ételt vigyünk?
– Elég, ha jókedvet hoztok.
A háttérből ekkor Katalin hangja hallatszott:
– És dobozokat ne hozz! Én veled többé sehová nem megyek ételhordókkal!
Azóta Erzsébet asszony senkit nem hívott meg hozzánk engedély nélkül.
Úgy látszik, tizenkét adag házi tészta nagyon tanulságos családi leckének bizonyult.