– Erzsébet asszony, ez nem étterem – mondtam lassan, hogy biztosan megértse. – Ez egy főzőkurzus. Minden résztvevőnek külön alapanyagcsomagot rendeltek.
– Akkor osszák szét – vágta rá. – Egy garnélát is ketté lehet vágni.
– Most szépen felhív mindenkit, akit meghívott, és visszamondja az egészet.
Az anyósom sértetten fújtatni kezdett.
– Már megígértem nekik! Mit fognak rólam gondolni?
– Pontosan ezt lesz alkalma megtudni.
Erre egyszerűen rám csapta a telefont.
Másnap Andrással bementünk a stúdióba, és beszéltünk az adminisztrátorral, Nórával. Elmondtam neki, milyen helyzetbe kerültünk.
– Plusz csoportot tudunk fogadni – felelte –, de csak külön programként. Kapnának saját oktatót és másik menüt. Mondjuk házi tésztát csirkével, mellé zöldsalátát.
– És ezt ki rendezi? Mármint anyagilag – kérdeztem.
– Aki a foglalást kéri.
Andrással egymásra néztünk.
– Nagyszerű – mondta a férjem. – Akkor a második csoportot Erzsébet asszony nevére írják. De kizárólag akkor, ha ő személyesen kifizeti.
A jubileum napján az anyósom érkezett meg legelsőként. Bordó, csillogós ruhát viselt, a kezében pedig akkora retikült szorongatott, amelybe legfeljebb a telefonja, egy rúzs és a rendíthetetlen önigazolása fért bele.
Azonnal megszámolta a terítékeket az asztalunkon.
– Miért csak tíz van?
– Mert tíz vendégre foglaltunk – válaszoltam.
– Mindjárt jönnek a többiek is. Szólj annak a lánynak, hogy tegyenek még ide székeket.
Ekkor Nóra odalépett hozzánk a tabletjével.
– Erzsébet asszony, az ön vendégei számára külön foglalkozást készítettünk elő. Már csak a menüt kell kiválasztani, és rendezni a tizenkét hely díját.
Az anyósom pislogott egyet.
– Hogyhogy rendezni?
– Ön hívott meg egy további csoportot. Egy fő részvételi díja…
Amikor meghallotta az összeget, úgy kapott a táskájához, mintha valaki már ki is akarná venni belőle a pénzt.
– Csirkéért meg tésztáért ennyit?
– Az árban benne vannak az alapanyagok, a munkaállomás bérlése, a séf munkadíja és a kiszolgálás is.
– Írják Lilla számlájára. Mégiscsak az ő születésnapja.
– Az én foglalásom már ki van fizetve – közöltem nyugodtan. – A külön bankettet viszont maga szervezte.
Erzsébet asszony félrehúzott.
– Azt akarod, hogy megszégyenüljek a rokonság előtt?
– Nem. Tegnap még azt javasoltam, hogy mondja le őket.
– De már úton vannak!
– Akkor legyen szíves kifizetni.