„A te anyád fiókünnepséget nyitott az én születésnapomból” dühösen a férjéhez fordult

Nevetséges és dühítő, hogy ünnepet így átvettek.
Történetek

– Lilla, vigyünk magunkkal dobozokat, vagy ott adnak majd?

Megállt a kezemben a sajtreszelő, és szorosabban a fülemhez nyomtam a telefont.

– Miféle dobozokról beszélsz, Katalin?

– Hát az ételnek. Anya azt mondta, nagy szabású ötvenedik születésnapod lesz, éttermi fogásokkal meg hatalmas adagokkal. Kár lenne, ha a maradék kárba veszne.

A konyhában hirtelen olyan csend lett, mintha még a tűzhelyen rotyogó szósz is visszafogta volna magát, hogy jobban hallja a beszélgetést.

– És téged ki hívott meg?

– Hogyhogy ki? Anya. Azt mondta, te kérted, hogy szedje össze az egész rokonságot. Gergővel munka után egyenesen odamegyünk.

Az én jubileumi vacsorámat egy főzőstúdióban tartottuk volna. Tíz embert hívtam: a szüleimet, apósomat és anyósomat, valamint két közeli baráti házaspárt. Minden résztvevőnek külön alapanyagcsomagot, saját munkaállomást és névre szóló kötényt készítettek elő.

Tizenkét, ételhordóval felszerelkezett rokon azonban egyáltalán nem szerepelt az esti programban.

– Katalin, én senkit sem hívtam pluszban. Hívd fel az anyádat, és tisztázd vele.

– De hát ő azt mondta…

– Akkor vele beszéld meg.

Letettem, aztán a férjemre néztem.

András az asztalnál ült egy csésze teával, és az arckifejezésemből máris kitalálta, ki próbálta megint átvenni az irányítást az életünk fölött.

– Anyám? – kérdezte.

– A te anyád fiókünnepséget nyitott az én születésnapomból. Meghívott tizenkét embert. Katalin már a dobozokat készíti.

– Gyorsan szervezkedtek.

– Az ingyen lazac csodákat művel a családi összetartással.

András elővette a telefonját.

– Majd én felhívom.

Erzsébet azonnal felvette.

– Kisfiam, most nem érek rá, ruhát választok. A bordó legyen vagy a zöld?

– Anya, miért hívtál embereket Lilla születésnapjára?

– Miféle embereket? Rokonokat! Nem idegeneket szedtem össze az állomásról.

– Lilla nem hívta meg őket.

– És akkor mi van? Az ember csak egyszer lesz ötvenéves. Tíz fő nem ünnepség, hanem lakógyűlés. Gondoltam, viszek bele egy kis életet.

– Tizenkét ember nem „egy kis” plusz.

– Nagy helyen elférnek. Odaraknak még egy asztalt, hoznak pár széket. Az éttermekben mindig tartalékkal főznek.

Bekapcsoltam a kihangosítást.

Sorsfordulók