A hangja most kivételesen nem remegett. Tisztán, határozottan csengett, elég hangosan ahhoz, hogy a teremben mindenki értse.
— A fia, Gábor, elhagyott engem egy másik nő miatt. Ettől a pillanattól kezdve mi már nem vagyunk egy család. Nem tartozom felelősséggel sem a kerítéséért, sem a felújításaiért, sem a kívánságaiért. Van egy fia, hozzá forduljon pénzért, ha segítségre van szüksége. Most pedig kérem, hagyja el a hivatalt. Ha tovább zavarja az ügyintézést, kénytelen leszek szólni a biztonságiaknak rendbontás miatt.
Mária asszony arca mélyvörösre váltott. Nyilvánvalóan arra számított, hogy Réka majd megijed a nyilvános jelenettől, elszégyelli magát az idegenek előtt, és visszakozik, ahogy korábban annyiszor megtette. Csakhogy most nem azt a régi, bűntudattal sakkban tartható menyét látta maga előtt. Egy másik nő állt vele szemben: egy kiegyenesedett hátú, önmagában biztos ember, akit többé nem lehetett megfélemlíteni sem pletykákkal, sem szemrehányásokkal.
— Te… te ezt még nagyon meg fogod bánni! — sziszegte az anyósa, de a fenyegetésből hiányzott a régi erő.
Hirtelen megfordult, és sietős léptekkel indult a kijárat felé. Érezte magán a várakozók rosszalló pillantásait, és ez most jobban zavarta, mint be merte volna vallani magának.
A pultnál álló férfi elismerően biccentett Réka felé.
— Jól tette, kislányom. Az ember ne cipelje mások terhét egész életében. Na, akkor térjünk vissza az én nyomtatványomhoz.
Aznap este Mária asszony egyedül ült a kihalt hétvégi házában. A munkások végül nem jelentek meg, mert nem tudta kifizetni az előleget. Gábor nem vette fel a telefont; minden bizonnyal attól tartott, hogy új kedvese haragját zúdítja magára, ha ismét az anyja ügyeivel kezd foglalkozni. Mária asszony hosszú évek óta először kénytelen volt szembenézni azzal, mi is a valós helyzete. Rá kellett döbbennie, hogy az a kényelmes, gondosan fenntartott élet, amelyet természetesnek vett, valójában Réka türelmén, munkáján és tisztességén nyugodott. Azon a menyén, akit ő oly sokáig lenézett és kihasznált. Most pedig ez az alap egyszerűen kicsúszott alóla.
Réka közben a műszakja után hazafelé tartott. Lassan sétált az esti utcákon, és mélyen beszívta a hűvös levegőt, mintha most először jutna igazán oxigénhez. Otthon üres lakás várta, de ez már nem rémítette meg. Ellenkezőleg: furcsa, csendes megkönnyebbülést érzett. Hosszú idő óta először azon gondolkodott, hogyan tölthetné a hétvégét úgy, ahogy neki jó. Elmehetne abba a régóta vágyott gyógyhotelbe. Vagy egyszerűen alhatna délig, lelkiismeret-furdalás nélkül. Vehetne néhány új holmit a lakásba, olyanokat, amelyek kizárólag neki tetszenek, és nem kell senki ízléséhez igazodnia.
Amikor elhaladt egy nagy bevásárlóközpont kirakata előtt, megakadt a tekintete egy elegáns, drága bőröndön. Mély smaragdzöld színe volt, olyan, amit lehetetlen volt nem észrevenni. Réka megállt előtte, és hosszan nézte. Mindig szeretett volna utazni, világot látni, de a pénz újra meg újra Gábor családjának szükségleteire ment el. Hol javítani kellett valamit, hol segíteni, hol megint Mária asszony talált ki valami halaszthatatlan kiadást.
Most azonban ennek vége volt.
Réka elmosolyodott, amikor meglátta saját tükörképét az üvegben. A nő, aki visszanézett rá, fáradt volt ugyan, de szabad. Egy pillanat múlva már határozott mozdulattal nyitotta ki az üzlet üvegajtaját. Úgy érezte, az élete nem lezárult, hanem éppen most kezdődik el igazán. És ebben az új életben többé nem tartozott senkinek semmivel.
Kifizette a bőröndöt, majd kilépett vele az utcára. A telefonja némán lapult a zsebében. Nem érkeztek követelések, sértett üzenetek, újabb panaszok vagy mások megoldásra váró gondjai. Csak a szabadság maradt, és az a tiszta felismerés, hogy a saját boldogságát ezentúl maga fogja felépíteni.
Fél év telt el nyugalomban, békében, és Réka lassan már majdnem megfeledkezett arról is, hogy valaha ezek az emberek a rokonainak számítottak. Egy este azonban csengettek. Amikor ajtót nyitott, Gábor állt a küszöbön: sápadt volt, zilált, és úgy festett, mint aki mindent elveszített. Könyörögve kérte, hogy Réka legalább hallgassa meg. Kiderült ugyanis, hogy a ragyogó Vivien súlyos titkot rejtegetett előle, amely most Gábort teljes anyagi összeomlással és egyetlen otthonának elvesztésével fenyegette.