Előtted még ott az egész élet. Hát így hozta a sors… ne haragudj rá.
Eszter legszívesebben belekiáltott volna a telefonba. Mária nem azért kereste, hogy megvigasztalja, vagy legalább egyetlen őszinte szót mondjon neki. Azért hívta, hogy megint pajzsot tartson a drága fia elé, aki ismét romba döntött maga körül mindent. Gábor összetörhetett volna egy autót, elveszíthette volna az állását, vagy hátba támadhatta volna a saját családját — Mária szemében akkor is csak egy szerencsétlen, félreértett áldozat maradt volna, akit az élet igazságtalanul sodort bajba.
Eszter nem várta meg a csöpögős mondatok végét. Egyszerűen kinyomta a hívást. Annyira kiszámítható volt az egész, hogy már nem is fájt igazán, inkább undort érzett.
Körülbelül egy órával később üzenet érkezett Júliától, Gábor húgától: „Hogy vagy? Hiányzol nekünk. Beugorhatok egy teára?” Júlia mindig is afféle kivételnek számított abban a családban. Máriával ellentétben nem volt fölényes, nem játszotta a sérthetetlen nagyasszonyt, inkább közvetlennek és emberinek tűnt. Eszter végül igent írt.
Az igazság a szupermarketben
Júlia nem sokkal később már Eszter konyhaasztalánál ült, és felháborodottan gesztikulált. Mint kiderült, Gábor már be is mutatta az új, fiatal kedvesét az anyjának.
– Borzalom volt, Eszter! – hadarta Júlia. – A szoknyája alig takart valamit, a szája feltöltve, és úgy nézett ránk, mintha a személyzete lennénk. Anya vitte neki a híres házi pitéit, erre az a lány csak fintorgott: „Én nem eszem liszteset, fotózásom lesz.” Anya utána két napig nyugtatóval feküdt!
Júlia elmondása szerint Gábor ész nélkül szórta a pénzt az új szerelmére. Telefont vett neki, méregdrága táskát, és úgy fizetett mindenért, mintha egyik napról a másikra milliomos lett volna. Eszter közben keserűen arra gondolt: neki meg évekig azt ismételgette, hogy egy rendes nyaralásra sincs elég pénzük.
Csakhogy Júlia látogatása nem pusztán együttérző teázás volt. Miután kiöntötte magából a felháborodását, hirtelen halkabbra fogta a hangját.
– Eszter… lenne itt még valami. Szombaton nagyon fontos találkozóm van, a férjem pedig vidéken dolgozik. Vigyáznál Benedekre? Csak három-négy óráról lenne szó. Tudod, mennyire imád téged.
Eszter mozdulatlanná dermedt. A házassága alatt rengetegszer ő vigyázott a kisfiúra, amikor Júlia éppen „halaszthatatlan” ügyekre hivatkozott. De most? Mindazok után, ami történt? Mégis, a gyerek iránti szeretete erősebbnek bizonyult a sértettségénél. Sóhajtott, és beleegyezett. Akkor még nem sejtette, hogy utoljára teszi meg.
Aznap este, amikor csak egy darab sajtért ugrott le a közeli szupermarketbe, Eszter összefutott Krisztinával, egykori iskolai kolléganőjével.
Néhány udvarias mondat után Eszter kibökte, hogy válófélben van. Gábor elment egy másik nőhöz.
– Tudod, engem ez sajnos nem lep meg – mondta Krisztina együttérzően, és megrázta a fejét. – Már az esküvő előtt is mondtam volna, hogy nem éppen hűséges típus.
Eszter kezéből majdnem kicsúszott a bevásárlószatyor.
– Micsoda? Te nekem ilyet soha nem mondtál.
Krisztina elsápadt, és zavartan a szája elé kapta a kezét.
– Eszter, a férjem ugyanannál a cégnél dolgozik, mint Gábor. Pár hónappal az esküvőtök előtt volt egy elég viharos viszonya az új könyvelőnővel. A cégnél sokan tudtak róla, de mindenki azt hitte, te is tisztában vagy vele, csak úgy döntöttél, nem veszel róla tudomást.
Eszter fejében hirtelen a helyére kattantak a darabok. Hát ezért erősködött Gábor annyira, hogy az esküvő után hagyja ott a munkáját, és maradjon otthon háztartásbeliként. Nem megóvni akarta a stressztől, és nem is eltartani akarta nagyvonalúan. Egyszerűen attól félt, hogy a kollégák előbb-utóbb elszólják magukat.