— Lillához. Van az a garzonotok a Duna-part közelében.
— Ne beszélj butaságokat. Ott még semmi sincs berendezve.
— Akkor menj az anyádhoz.
Péter visszaült az asztal mellé, mintha hirtelen elfogyott volna belőle az erő.
— Anna, nyugodj meg. Reggel majd rendesen megbeszéljük. Most dühös vagy, és olyan döntéseket hozol, amiket később megbánsz.
— Reggel dolgozni megyek.
— És utána?
— Munka után elviszem a maradék holmimat. A hónap végéig találsz magadnak másik helyet.
— Én ide vagyok bejelentve.
— Nem. Az állandó lakcímed az édesanyádnál van.
Péter elhallgatott. Aztán a kinevezési iratra bökött az állával.
— Megkaptad az új pozíciót, és máris azt hiszed, mindenkinek parancsolgathatsz?
Anna eltette a papírt a táskájába.
— Ennek semmi köze a munkámhoz.
— Persze. Csak a kényelmes feleség most úgy döntött, megmutatja a foga fehérjét.
— Te magad mondtad el, mire kellettem neked valójában.
Péter összeszorította a száját, és félrefordította a fejét.
Anna elővett a szekrényből egy utazótáskát. Beletette az iratait, a munkahelyi mappát, két kosztümöt, egy pulóvert és a töltőjét. A fürdőszobából áthozta a fésűjét meg egy kis neszesszert.
A férje mindenhová utána ment.
— Komolyan azt tervezed, hogy éjszaka szállodába mész?
— Igen.
— Egyetlen beszélgetés miatt?
— A hitelkérelem miatt. A foglalás miatt. Lilla miatt. És amiatt, ahogy előre kiszámoltad az egészet.
— Még csak lehetőséget sem adtál, hogy megmagyarázzam.
Anna behúzta a táska cipzárját.
— Már megmagyaráztad. A lakás az ő nevére kerülne, a hitelt pedig az én fizetésemmel számolva akartad fizettetni, miközben engem csak úgy bevittél volna a bankba, minden részlet nélkül.
— Ott mindent elmondtam volna.
— Miután az ügyintéző elém tolja az aláírnivalókat?
Péter erre nem felelt.
Anna kiment a konyhába a telefonjáért. Az asztalon ott állt a bontatlan mézes torta doboza. A nő odatolta Péter elé.
— Holnap vidd el anyádhoz. Itt csak tönkremenne.
— Már a tortát is itt hagyod?
— Nem ilyen estére vettem.
Az előszobában Anna felvette a kabátját, és taxit hívott. Az alkalmazás szerint az autó négy perc múlva érkezett.
Péter a konyha ajtajában maradt.
— Legalább mondd meg, melyik szállodába mész.
— Nem mondom meg.
— A férjed vagyok.
— Ma ez téged semmiben sem akadályozott meg.
A lift éppen a földszinten állt. Anna belépett a fülkébe, maga mellé tette a táskát, és megnyomta a gombot. Mielőtt az ajtó összezáródott volna, Péter kilépett a lakásból.
— Anna, reggel kezdjük elölről az egészet.
Anna megnyomta az ajtózáró gombot.
Odakint szemerkélt az eső. A taxi a szomszéd lépcsőház előtt várakozott. A sofőr kiszállt, felnyitotta a csomagtartót, és segített betenni a táskát.
A telefonja még azelőtt csörögni kezdett, hogy az autó kigördült volna az udvarból. Anna lenémította. Egy perccel később üzenet érkezett a húgától: „Ébren vagy még?”
Anna gyorsan válaszolt: „Alhatok ma nálad?”
A húga azonnal felhívta.
— Persze. Mi történt?
— Otthon elmondom.
— Felteszem a vízforralót. A szobában ágyazzak meg, vagy a konyhában nyissam ki a kanapét?
Anna rápillantott a mellette fekvő munkatáskára.
— A szobában. Reggel korán kell kelnem.
Fél óra múlva a húga köntösben nyitott ajtót, és szó nélkül levette róla a kabátot. Az asztalon már két csésze állt, mellettük egy tányér szendviccsel.
— Eszel valamit?
— Később.
— Akkor menj, mosakodj meg. A törölköző a fogason van, az ágyat előkészítettem.
Anna letette a kinevezési iratot a komódra, és aznap este először levette az óráját. Péter továbbra is hívogatta, de ő egyetlen hívást sem fogadott.
Reggel fél hétkor csörgött az ébresztő. A húga még aludt. Anna felöltözött, az iratot visszacsúsztatta a mappába, és csendben kilépett a lakásból.
A kormányablakban a vezetője fogadta.
— Anna, maga már itt van? Azt hittem, ma legalább megengedi magának, hogy csak nyitásra érkezzen.
— Szerettem volna rendbe tenni az irodát, mielőtt jönnek az ügyfelek.
A vezető átnyújtotta neki a kulcsot.
— A névtáblát délután szerelik fel. Addig rendezkedjen be nyugodtan.
Az új irodában két íróasztal állt, egy üres polcú szekrény és egy védőhuzattal letakart számítógép. Anna felhúzta a reluxát, felkapcsolta a villanyt, majd a kabátját az akasztóra tette.
A telefonján ismét Péter nem fogadott hívása villant fel. Rögtön utána üzenet érkezett: „Lilla lemondta a foglalást. Most elégedett vagy?”
Anna elolvasta, letiltotta a számot, majd a készüléket betette az asztalfiókba.
Ezután bekapcsolta a számítógépet, a kinevezési iratot a legfelső mappába csúsztatta, és kinyitotta az ügyfélfogadási naplót. A folyosón már hallani lehetett az első érkezők hangját.