— És az új pozíciómat is előre bemondtad nekik.
— Abból indultam ki, hogy úgyis kineveznek.
Anna tekintete a megnyitott fájlok listájára siklott. Legalul ez állt: „Foglalás, Patak utca, 116-os lakás, Lilla”.
— Nyisd meg azt.
Péter egy mozdulattal bezárta a fájlkezelőt.
— Lilla szerződése van benne a beruházóval.
— Azt mondtam, nyisd meg.
— Úgysem értenéd, miről szól.
— Akkor majd elmagyarázod.
A férfi lecsapta a laptop fedelét, és a tenyerét ráfektette, mintha így őrizné.
— Elég legyen. Idehoztam neked a papírokat, te meg mindenáron ürügyet keresel a veszekedésre.
A gyűrűsujján nem volt jegygyűrű. A bőrén megmaradt világos csík elárulta, hogy nemrég húzhatta le.
Anna a kezére nézett.
— Hol a gyűrűd?
Péter a bal kezét gyorsan az asztal alá rejtette.
— A hálóban. Zavart munka közben.
— A laptopnál?
— Nem mindegy?
Ekkor a zsebében röviden megrezzent a telefon. Péter elővette, átfutotta az üzenetet, aztán sietve elsötétítette a kijelzőt.
— Mutasd meg — mondta Anna.
— Egy ügyfél írt.
— Lilla?
— Ne kezdd el.
Anna nem az ő telefonja felé nyúlt, hanem a sajátjáért. Megkereste azt az üzenetet, amelyet Péter reggel küldött neki. Benne volt a banki ügyintéző száma, alatta egy rövid megjegyzés: „Mentsd el, holnap kelleni fog.”
Anna megnyomta a hívás gombot.
— Kit hívsz? — kérdezte Péter élesen.
— Az ügyintézőt.
— Tedd le.
A vonal túlsó végén egy nő jelentkezett.
— Jó estét kívánok. Anna vagyok, Péter felesége. A férjem azt mondta, hogy holnapra időpontjuk van lakáshitel ügyében. Úgy tudom, engem házastársként és lehetséges társigénylőként tüntetett fel.
Péter felpattant.
— Anna, fejezd be.
Ő elfordult az ablak felé.
— Nem járultam hozzá ahhoz, hogy részt vegyek a hitelkérelemben, és semmilyen iratot nem adtam át. A holnapi találkozóra nem megyek el. Kérem, rögzítsék, hogy a jövedelmem nem vehető figyelembe. Igen, pontosan. Nem, semmilyen kérelmet nem írtam alá.
Az ügyintéző még feltett néhány tisztázó kérdést, majd megerősítette: Anna nélkül a kérelmet kizárólag Péter bevétele alapján bírálják el. Így viszont a felvehető összeg is módosulni fog.
Anna bontotta a vonalat.
— Felfogod egyáltalán, mit műveltél? — kérdezte a férje.
— Igen.
— Jóváhagyhatták volna nekünk azt a lakást.
— Nem nekünk.
— Már megint ezzel jössz!
— Mondd ki, kinek a neve szerepel a foglalásban.
— Mi köze ehhez a foglalásnak?
— Mondd ki.
Péter félrenézett. Ugyanabban a pillanatban a telefonja ismét megrezzent. Rápillantott a kijelzőre, de már nem tudta időben lefordítani.
„Ha holnap nem lesz igazolás és pénz, a foglalást másnak adják. Megígérted.”
A feladó így volt elmentve: „Lilla lakás”.
Anna még el tudta olvasni az üzenetet. Péter képernyővel lefelé tette le a készüléket.
— Az önerőről beszél — mondta gyorsan. — Neki fontos, hogy lezáruljon az ügylet.
— Miért ígérted meg neki az én papírjaimat?
— Azt ígértem, hogy megoldom a helyzetet.
— Az én káromra.
— A család érdekében.
— Kinek a nevére kerül a lakás?
Péter hallgatott.
— Lilláéra? — kérdezte tovább Anna.
— Ez egy bonyolult konstrukció.
— Kinek a nevére?
— Először az övére. A beruházónál dolgozói kedvezményt kap. Később át lehetett volna íratni.
Anna becsukta a mézes süteményes dobozt. A tortához egyikük sem nyúlt hozzá.
— Azt akartad, hogy társigénylő legyek egy olyan hitelnél, amelyből vett lakást először egy másik nő nevére íratnak?
— Ne forgasd ki. Ez csak átmeneti lett volna.
— Miért nem lehetett ezt elmondani nekem?
— Mert azonnal nemet mondtál volna.
— Vagyis pontosan tudtad, mit csinálsz.
Péter az ablakhoz lépett, és berántotta a függönyt.
— Ki akartam mászni ebből a bérelt lyukból. Lilla talált egy lehetőséget, kialkudta a kedvezményt, segített az ügyintézőnél is. Igen, volt köztünk valami. De most nem ez a lényeg.
— Nekem pontosan ez a lényeg.
— Már majdnem lezártuk vele.
— Ma azt mondtad neki, hogy engem nem szeretsz.
— Dühös voltam.
— Kire?
— Mindenkire! Rád, anyádra, magamra. Téged előléptettek, én meg második hónapja ülök normális megbízások nélkül. Most meg még a hitelt is tönkretetted.
Anna megnyitotta az Erzsébettel folytatott beszélgetést.
„A következő hónapra nem hosszabbítom meg a szerződést. A már kifizetett időszak végéig kiköltözünk. A kulcsokat személyesen adom át.”
Mielőtt elküldte volna, még egyszer végigolvasta, aztán megérintette a nyilat.
— Mit írtál neki? — kérdezte Péter.
Anna felé fordította a kijelzőt.
A férfi kétszer is elolvasta.
— Egyedül nem mondhatod fel a lakást.
— A szerződés az én nevemen van.
— És én hová menjek?