A lapon most már Péter kézírásával odafirkantott számok is sorakoztak a bekarikázott sor mellett.
Anna maga elé húzta a papírt.
A garzon ára 16 800 000 forint volt. Alatta Péter kiszámolta az önerőt és a várható havi törlesztőt. A „házastárs igazolt jövedelme” felirat mellett pipa állt.
A hálószobában megcsikordult egy szék. Nem telt bele egy perc, Péter megjelent a konyha ajtajában. A telefonját azonnal a zsebébe csúsztatta.
— Már itthon vagy?
— Igen.
— Miért nem szóltál?
— Nem volt rá időm.
A férfi pillantása a dobozra esett.
— Vettél tortát?
Anna felnyitotta a fedelét. A mézes krémes tetejét apróra tört dió és vékony csokoládécsík díszítette.
— Meg akartam ünnepelni valamit.
— Mit?
Elővette a kinevezésről szóló iratot, és Péter elé tette.
A férfi elolvasta az első sort. Előbb a beosztás nevén akadt meg a tekintete, aztán lejjebb siklott a dátumra. Csak ezután mosolyodott el.
— Nagyszerű, Anna. Tudtam, hogy téged fognak kinevezni. Így sok minden könnyebb lesz.
— Mi lesz könnyebb?
— A dolgaink.
— Milyen dolgaink?
Péter félretolta a papírt, és leült vele szemben.
— Például a lakásügy. Erről már régóta beszélünk.
— Mi beszélünk róla?
— Ne kapaszkodj minden szavamba. Előbb mindent el akartam intézni, és csak utána megmutatni neked a kész lehetőséget.
Anna a banki lapot közelebb tolta hozzá.
— Egy garzont 16 800 000 forintért?
Péter ránézett a saját jegyzeteire.
— Te kutattál a papírjaim között?
— Az asztalon volt.
— Ez csak előzetes számítás. Több lehetőséget is megnéztem.
— Kinek néztél garzont?
— Nekünk.
— A telefonban Lillának ígérted.
Péter néhány másodpercig hallgatott, aztán a könyökével az asztalra támaszkodott.
— Elkaptál pár mondatot, és máris mindent eldöntöttél magadban.
— Hallottam az igazolásomról, az önerőről és a foglalásról. Azt is hallottam, hogy nem szeretsz.
— Csak azért mondtam, hogy megnyugodjon.
— Ki?
— A kivitelező ügyintézője.
— A kivitelezők ügyintézői azt kérdezgetik, szereted-e a feleségedet?
Péter az ablak felé fordította a fejét.
— Régóta ismerjük egymást. Segít, hogy gyorsabban menjen az ügylet.
— Ezért hívod Lillácskának?
— Anna, ne rendezz kihallgatást. Nehéz hónapom van, alig jön munka. Próbálok valami megoldást találni, miközben te bejársz dolgozni, és azt hiszed, minden gondot megold egy igazolás.
Régebben Anna ilyenkor rögtön magyarázkodni kezdett volna. Elmondta volna, mennyit fizet a lakásért, mennyi marad bevásárlásra, és miért nem tud még egy műszakot vállalni. Most azonban nem szólt semmit.
Péter a hallgatását beleegyezésnek vette.
— Lakást akartam venni — folytatta már nyugodtabb hangon. — Negyvenhárom éves vagyok, és még egy saját szobám sincs. Anyám folyton azt kérdezi, meddig akarok még más lakásában élni. Te utalod a pénzt a tulajdonosnak, én meg albérlőnek érzem magam a saját feleségem mellett.
— Ezért döntöttél úgy, hogy veszel egy garzont Lillával?
— Nem Lillával. Ő csak talált egy jó ajánlatot.
— Akkor mutasd a papírokat.
— Miféle papírokat?
— A banki kérelmet és a foglalást.
Péter végighúzta a tenyerét az állán.
— Nincs még rajtuk semmi látnivaló.
— Holnap el akartad kérni az igazolásomat. Akkor mégis van mit nézni.
— Először csak azt akartam megtudni, mekkora összeget hagynának jóvá nekünk.
— Az én beleegyezésem nélkül?
— Egy tanácsadáson nem ír alá az ember semmit. Eljöttél volna, meghallgatod az ügyintézőt, aztán te döntesz.
— Lillának azt mondtad, nem fogok kérdezősködni.
Péter hirtelen hátratolta a székét.
— Mert általában megbízol bennem. Ebben nem látok bűntényt.
— Hozd ide a laptopot.
— Minek?
— Látni akarom, hová akartad beírni a jövedelmemet.
Kiment a konyhából, majd pár perc múlva visszatért. A laptopot inkább maga elé tette. Bekapcsolás után hosszasan keresgélt egy levelet, pedig Anna látta a szükséges fület a képernyő felső részén.
— Itt a kalkuláció — mondta Péter. — Teljesen szokványos érdeklődés.
A bank oldalán egy félbehagyott űrlap volt kitöltve. Péter saját magát jelölte meg fő adósként, a családi állapotra vonatkozó résznél pedig Anna adatai szerepeltek. Az igazolványára és a munkahelyére vonatkozó mezők még üresek voltak. Mellette az ügyintéző megjegyzése állt: „A találkozóra hozni a házastárs dokumentumait. Társigénylőként vizsgálandó.”
— A munkahelyemet már megadtad nekik — mondta Anna.
— Ezek csak általános adatok.