Azzal megszakította a hívást.
— Micsoda fordulat — tette hozzá szárazon. — Ki gondolta volna, hogy az első komolyabb ellenállásnál gondolkodás nélkül odadobja a saját fiát?
Nóra felkapta a táskáját.
— Én ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni!
— Senki sem tart vissza — vont vállat Alexandra. — Az ajtó ugyanott van, ahol befelé jövet volt.
A sógornő szinte kiviharzott a lakásból. Amikor becsapódott mögötte az ajtó, sűrű, feszült csend telepedett a szobára. Alexandra lassan a férje felé fordult.
— Most már csak ketten vagyunk — szólalt meg halkan. — Úgyhogy figyelj rám jól, mert ezt csak egyszer mondom el. Ha még egyszer előhozod az én lakásom vagy az én házam ügyét, azonnal kiraklak. Abban a pillanatban. Vita, magyarázkodás és könyörgés nélkül.
— Alexandra… — Gábor hirtelen összeroppantnak tűnt. — Én nem így akartam… Anyám nyomást gyakorolt rám…
— Az anyád egész életedben nyomást gyakorol rád — vágott közbe Alexandra. — De te felnőtt ember vagy. Mondhattad volna neki, hogy nem. Ehelyett igent mondtál, és ideállítottál elém egy ultimátummal. Ez a te döntésed volt, Gábor. Nem az övé.
A férfi nem felelt.
— Szeretlek — folytatta Alexandra, és a hangja most sem remegett meg. — Bármilyen furcsán hangzik is ebben a pillanatban. De ha választanom kell a szerelem és az önbecsülésem között, akkor magamat választom. Egyetlen másodpercig sem fogok habozni.
— Mit tegyek? — kérdezte Gábor elveszetten.
— Kezdetnek tanuld meg azt mondani, hogy „mi”, ne azt, hogy „én meg anyám”. Aztán tanuld meg kérni, amit szeretnél, nem követelni. És ha ez sikerül, talán egyszer túl tudunk jutni ezen.
Gábor rogyottan leült a kanapéra.
— Mindent tönkretettem, igaz?
— Majdnem — Alexandra mellé ült, de nem érintette meg. — Megaláztál a húgod előtt. Megpróbáltad elvenni tőlem azt, ami az enyém. A saját családod érdekeit a közös életünk fölé helyezted. Ezt árulásnak hívják, Gábor. Kicsi, hétköznapi árulásnak, de attól még az.
— Jóváteszem — nézett rá kétségbeesetten.
— Meglátjuk — mondta Alexandra, majd felállt. — Most viszont egyedül akarok lenni. Te maradhatsz a kanapén.
Bement a hálószobába, és becsukta maga mögött az ajtót. A házasságuk nem omlott össze végleg, de repedés keletkezett rajta. Mély, fájó repedés, amelyet csak idővel lehetett begyógyítani. Alexandra tudta, hogy ő ki fogja bírni. Mindig kibírta. A kérdés csupán az volt, Gábor képes lesz-e ugyanerre.