Az arca egy pillanat alatt megváltozott. A megjátszott ártatlanság lehullott róla, és a helyét sértett, dühös keménység vette át.
— És ha közöm volt hozzá, akkor mi van? — csattant fel. — Csak meg akartam nézni, miféle feleség válik belőle! De ő rögtön visítani kezd! Semmi tartása nincs!
— Hogy tehetted ezt? — Péter döbbenten nézett rá. — Miért volt erre szükség?
— Azért, mert a fiamnak rendes asszonyt akarok, nem egy ilyen hisztérikát! — Erzsébet most már teljesen levetette az álarcot. — Nézd meg, hogyan beszél valakivel, aki kétszer annyi idős, mint ő! Hol marad a tisztelet? Hol van a neveltetés?
— A tiszteletet ki kell érdemelni! — vágta rá Anna, nem hátrálva. — Maga pedig úgy viselkedik, mint egy rosszindulatú vénasszony!
— Elég volt! — Péter felemelte a kezét. — Anya, pakolj össze. Hívok egy taxit.
— Micsoda?! — Erzsébet hitetlenkedve meredt rá. — A saját anyádat teszed ki emiatt a… emiatt a…
— A feleségem miatt — mondta Péter keményen. — Akit a kis trükkjeiddel idegileg teljesen kikészítettél.
Miközben Erzsébet felháborodottan dobálta be a holmijait a táskájába, Péter megrendelte az autót. Anna a konyhában állt, kezében még mindig a tönkretett fehérneművel, és némán potyogtak a könnyei.
— Ne haragudj — lépett oda hozzá Péter. — Nem tudtam, hogy így bánik veled.
— Anyád gyűlöl engem — szipogta Anna. — És mindent meg fog tenni, hogy tönkretegye a házasságunkat.
— Nem fogja — Péter magához ölelte. — Többé nem jön ide bejelentés nélkül. És ha még egyszer megpróbál bántani téged, elfelejtheti az utat hozzánk.
Amikor a taxi megérkezett, Erzsébet még mindig az ártatlanul megbántott anya szerepét próbálta játszani.
— Péterkém, térj már észhez! Ez a nő ellenem fordít téged, a saját anyád ellen!
— Anya, ezt te okoztad magadnak — felelte Péter fáradtan, miközben segített kivinni a táskáját. — Miért kellett Annát szándékosan gyötörnöd?
— Csak próbára akartam tenni a természetét!
— Megtetted. Most már tudod, hogy van tartása, és nem hagyja, hogy bárki lábtörlőnek nézze.
Miután beültette az anyját a taxiba, Péter lehajolt a lehúzott ablakhoz.
— Legközelebb előre szólj, ha jönni akarsz. És fejezd be ezeket a… mutatványokat. Ha még egyszer megbántod Annát, ne számíts rá, hogy itt szívesen látnak.
Erzsébet valamit bosszúsan az orra alatt mormogott, de Péter már el is lépett a kocsitól.
Amikor visszament a lakásba, Annát ismét a konyhában találta. Még mindig a kezében szorongatta az elrontott darabot. A drága selyem színe végleg megváltozott, menthetetlenül.
— Nagyon sajnálom — mondta Péter halkan. — Veszek neked másikat.
— Nem az ára miatt fáj — válaszolta Anna csendesen. — Anyukámtól kaptam. Azt mondta, szerencsét hoz majd…
— A boldogság nem egy ruhadarabon múlik — ölelte át Péter. — Hanem azon, hogy mi együtt vagyunk. És senki nem fog közénk állni. Még az anyám sem.
Anna a férjéhez simult, és érezte, ahogy az elmúlt napok feszültsége lassan leoldódik róla. Tudta, hogy ez még csak a kezdete egy hosszú küzdelemnek az anyósával. De egy valamiben már biztos volt: Péter mellette áll.
Erzsébet pedig, miközben a taxi zötykölődve vitte a nyaraló felé, már a visszavágáson törte a fejét. Esze ágában sem volt ilyen könnyen feladni. Az a szemtelen kis nő még meg fogja bánni, hogy ujjat húzott vele.
De ez már egy másik történet.