Egyetlen határozott lépéssel elálltam az útját. Nem emeltem fel a hangomat, de úgy néztem bele az ide-oda cikázó tekintetébe, hogy abból pontosan értenie kellett: innen nincs tovább.
— A hálószobámba nem léphet be olyan ember, aki egyszer már mindent kihordott onnan, még a munkahelyi laptopomat is.
— De nekem tényleg csak egy hétre kellene meghúznom magam! — csattant fel Martin, és felháborodásában majdnem elejtette a kezében szorongatott, megnyomódott tortásdobozt. — Amíg elrendezem a melót meg a lakást. Petránál egyszobás a lakás, ráadásul megérkezett az anyja is, ott nem férünk el! Anna, hát nem vagyok én idegen! Csak akad nekem egy kis hely a kanapén, nem?
— Az a kanapé olasz, Martin. Félek, a te lelki ballasztod alatt végleg megroppanna — feleltem rezzenéstelen arccal. — Keress egy hostelt.
Martin levegő után kapkodott, láthatóan készült egy újabb nagyívű szónoklatra, de nem jutott szóhoz. A lift ajtaja kinyílt, és szinte kizuhant belőle Erika, Martin nővére. Mindig is úgy tekintett rám, mint valami egyszerű kis senkire, aki méltatlan az ő „művelt” családjukhoz. Nyilván odalent várakozott, amíg az öccse előkészíti a terepet, csak közben elfogyott a türelme.
— Annácska, szervusz! — tolta félre Martint olyan természetességgel, mintha a saját lakása előtt állnánk, majd megpróbált mellettem befurakodni. — Ugyan már, minek ez a cirkusz a folyosón? Martin mindent elmondott. Újra együtt vagytok. Így van ez rendjén! A házasság szent dolog. És ha már ekkora lakásban élsz, meg hallom, nyaralót is veszel… Anyának nyárra nagyon kellene a jó levegő. Az unokaöcsémnek pedig ideje lenne autót venni, hiszen felvették az egyetemre. A család azért család, hogy segítse a sajátjait!
A háttérben Júlia halkan félrenyelte a kávéját. Én közben őszinte csodálattal adóztam annak a kristálytiszta pofátlanságnak, amely ezekből az emberekből áradt.
— Anna, te egyedül élsz, gyereked sincs, ugyan kinek tartogatod mindezt? — folytatta Erika fontoskodva, miközben megigazította az olcsó kendőjét, amelyen egy drága márka rikító logója virított. — Martin visszajött, tehát a család megint egyben van. Márpedig családban illik támogatni egymást. Anyának levegő kell, a fiúnak autó, Martinnak nyugodt otthon. Nem élhetsz mindig csak te ilyen kényelmesen.
— Erika, a jogszabályok sehol nem írják elő, hogy nekem el kellene tartanom a volt rokonságomat — fontam össze a karomat, és minden szót külön odaszögeztem neki. — Ráadásul egy tizennyolc éves semmirekellő autóját, aki még az érettségin is elhasalt, nem terveztem be a költségvetésembe. Ami pedig a nyaralót illeti, ott is van egy egészen fontos részlet.