— Már hogy érted ezt? — csattant fel. — Komolyan nem főztél ránk is? Ez azért elég vendégszeretetlen!
Lassan Lillára emeltem a tekintetem.
— Vendégeket, Lilla, a házigazdák szoktak meghívni. Azokat viszont, akik ravaszkodva beköltöznek más otthonába, hogy közben a saját lakásukat kiadják, és más pénzén éljenek, általában nem vendégnek nevezik.
Lilla arca egy pillanat alatt kifakult, aztán sértetten kapkodni kezdte a levegőt. András fülig vörösödött.
— Eszter… most miért kell ezt elkezdened? — próbálta elővenni a régi, jól bevált menekülős hangját.
— Én épp befejezem — feleltem higgadtan. — Úgy döntöttél, hogy nincs feleséged, akivel meg kellene beszélned, mielőtt a közös otthonunkból ingyenes menedékhelyet csinálsz. Rendben. Tiszteletben tartom a döntésedet. Akkor mostantól van egy húgod, akit te etetsz, akinek te mosol, és akinek te veszel vécépapírt is. Az én pénzemet többé nem költitek el ti ketten.
Más pénzéből nagylelkűnek lenni mindig elegáns dolognak tűnik, egészen addig, amíg a számla nem annál landol, aki a nagyvonalúságot kitalálta. Aznap este enyhe mosollyal figyeltem, ahogy a férjem káromkodva küzd a tűzhelynél egy fagyott csirkével. Olyan volt, mintha egy lovag csapott volna össze egy jeges, csúszós sárkánnyal, csak éppen a sárkány állt nyerésre.
Másnap Lilla rögtön panaszkodott az anyjának. András sem bírta sokáig az önálló háztartás terhét, ezért ő is megpróbálta döntőbíróként bevonni Máriát. Kihangosítva hívta fel, közvetlenül előttem, abban a biztos hitben, hogy támogatást kap.
— Anya, mondd már meg neki! Ez nem normális! Egy fedél alatt élünk, ő meg eldugja előlünk az ennivalót! — nyafogta a negyvenhét éves kisfiú.
Az anyósom hangja úgy robbant ki a telefonból, hogy a tálalószekrényben megcsörrentek a poharak.
— Fiam! Te más kezével ígértél kényelmet a húgodnak. Hát ott a két kezed, használd őket. Eszter nem szakácsnő és nem cseléd. Te pedig, Lilla, vagy fizetsz a bátyádnak szállodai árat, vagy elköltözöl.
Lilla remeknek hitt terve hangos csattanással omlott össze. Saját magának ételt venni, magáról gondoskodni már korántsem tűnt olyan kényelmesnek: drága volt és fárasztó. A bérlőit a szerződés miatt nem tudta kitenni a saját lakásából, ezért kénytelen volt napokra kivenni magának egy garzont. Így aztán a kiadott lakásából befolyó pénz szinte teljes egészében elment idegen szállásra és ételre. A terv nemcsak megbukott, hanem szó szerint felfalta önmagát.
Már másnap reggel, a bőröndje kerekeit dühösen csattogtatva a lépcsőház kövén, Lilla elhagyta a lakásunkat.