– Elmentél a szüleimhez? – kérdezte rekedten. – Miért?
– Mert hittem neked – felelte Eszter halkan, de minden szava élesen csengett. – Azt gondoltam, tényleg betegek. Segíteni akartam.
– Eszter, te ezt nem érted…
– Mit nem értek? – vágott közbe. – Azt, hogy egy hónapon át hazudtál nekem? Vagy azt, hogy a saját szüleidet használtad alibinek?
– Ez nem ilyen egyszerű.
– Akkor magyarázd el. – Eszter közelebb lépett hozzá. – Gábor, hol töltötted a hétvégéidet? És kivel?
A férfi elfordította a tekintetét, az ablak felé bámult, mintha odakint keresné a választ.
– Most nem tudom elmondani.
– Nem tudod, vagy nem akarod?
– Kérlek, higgy nekem. Nem úgy van, ahogy elképzeled.
– És szerinted én mit képzelek? – kérdezte Eszter fagyos nyugalommal.
– Hogy… van valakim. Egy másik nő.
– És nincs igazam?
Gábor nem válaszolt. A csend előbb csak néhány másodpercig tartott, aztán egyre súlyosabb lett, mintha betöltötte volna az egész lakást. Végül a férfi nagyot sóhajtott, és leeresztette a kezét.
– De – mondta alig hallhatóan.
Eszter bólintott. Meglepte, hogy nem tört ki belőle düh, nem akart kiabálni, nem akart semmit összetörni. Csak valami hideg üresség maradt benne, és mellette egy különös, fájdalmas tisztánlátás.
– Értem.
– Eszter, ez nem komoly! Egyszerűen csak… megtörtént.
– Egy hónapja „megtörtént”?
– Nem. Régebben kezdődött. Csak nem tudtam, hogyan mondjam el neked.
– Ezért inkább beteg szülőkről meséltél?
– Időre volt szükségem. Ki akartam deríteni, mit érzek. Hogy mire van szükségem.
– És sikerült?
Gábor ismét hallgatásba menekült.
– Azt kérdeztem, rájöttél-e, mit akarsz – ismételte Eszter.
– Nem tudom – vallotta be végül.
– Én viszont igen – mondta az asszony. – Olyan emberre van szükségem, aki nem hazudik. Aki nem takarózik beteg szülőkkel csak azért, hogy eltitkolja, hogy megcsal.
– Ez nem megcsalás…
– Nevezd, aminek akarod. A lényeg ugyanaz: egy teljes hónapon keresztül becsaptál.
Eszter bement a hálószobába, kinyitotta a szekrényt, és elővett egy kisebb bőröndöt.
– Mit csinálsz? – kérdezte Gábor rémülten, és utána indult.
– Összepakolok – felelte, miközben sorra tette be a legszükségesebb holmikat. – Egy ideig a barátnőmnél maradok. Amíg tisztázódik minden.
– Mit kell ezen tisztázni?
– Neked az érzéseidet. Nekem meg a válási papírokat.
– Eszter, ne kapkodd el! Üljünk le, beszéljük meg nyugodtan!
– Miről? Arról, hogyan vezettél az orromnál fogva hetekig? Vagy arról, hogy én aggódtam a teljesen egészséges szüleid miatt?
– Nem akartalak bántani…
– Mégis sikerült. Ráadásul rosszabbul, mint gondolnád.
Eszter kivette az iratokat a széfrekeszből, a telefonját és a töltőjét a táskájába csúsztatta, majd végignézett a szobán. Nem búcsúzott a tárgyaktól. Már nem érzett irántuk ragaszkodást.
– Ha egyszer mégis el akarod mondani az igazat, felhívhatsz – mondta. – Bár kétlem, hogy egy hónapnyi hazugságra lehet elfogadható magyarázatot találni.
– És a házunk? A családunk?
– A család bizalomból áll – válaszolta Eszter. – A házról pedig majd az ügyvédek döntenek.
Az ajtó felé indult. Gábor utána lépett, hangjában kétségbeesett könyörgéssel.
– Várj! Talán még helyrehozhatjuk. Lezárom az egészet, esküszöm. Újrakezdjük.
– Miből indulnánk újra? Abból, hogy megint kitalálsz valamit a beteg szüleidről?
– Többé nem hazudok. Megígérem.
Eszter már a küszöbnél állt, amikor még egyszer visszanézett rá.
– Gábor, te azt is megígérted, hogy hűséges férjem leszel. Látod, mennyit értek az ígéreteid.
Kilépett a lakásból, és maga mögött becsukta az ajtót. A lépcsőházban csend volt, csak valahonnan fentről szűrődött le tompán zene. Odakint apró, szitáló eső mosta a járdát, épp olyan, mint azon a napon, amikor az egész elkezdődött. Eszter felhajtotta a kabátja gallérját, és elindult a metró felé.
A telefonja akkor szólalt meg, amikor már lefelé ment az aluljáró lépcsőjén. A kijelzőn Gábor neve villogott. Eszter ránézett, majd egy mozdulattal elutasította a hívást, és a készüléket visszacsúsztatta a táskájába.
A döntés megszületett. Nem tudott tovább együtt élni valakivel, aki egy hónapon át beteg szülőkkel takarózott, miközben egy másik nőhöz járt. A bizalom eltűnt, és vele együtt az a család is, amelyről azt hitte, még létezik.
Előtte ügyvédi tárgyalások, vagyonmegosztás és egy ismeretlen élet állt. De legalább tiszta lesz. Nem lesz benne hazugság beteg szülőkről, sem titkos hétvégék egy idegen asszonynál. A metró szerelvénye elvitte Esztert a múltjától egy bizonytalan, de őszinte jövő felé.