László ezután napokig úgy sündörgött körülöttem, mint aki nem meri kimondani, mit akar. Hol a tekintetemet kereste, hol valami erőltetett tréfával próbálkozott: hogy hát mindketten túlzásba estünk, ideje lenne abbahagyni a sértődést. Csakhogy én nem sértődtem meg. Én számoltam.
Kinyomtattam egy táblázatot, és mágnessel kitűztem a hűtőre. Használati díj. Értékcsökkenés. Üzemanyag. Kellemetlenség és idegeskedés ellenértéke. Hadd lássa végre, mennyibe kerül az ő „kisfia”.
Egy hét múlva megérkezett az első részlet. László egy borítékot tett az asztalra, szó nélkül. Nem nézett rám, én pedig nem kérdeztem semmit.
Márknak természetesen ügyvédet fogadtak. László első felesége is felhívott, üvöltött a telefonba, perrel fenyegetőzött, mintha én loptam volna el valamit tőlük. Egy idő után már fel sem vettem, csak kinyomtam a hívásait.
Aztán maga az ügyvéd keresett meg. Azt kérte, járuljak hozzá a felek kibéküléséhez. Márk megbánta, amit tett, a kárt teljes egészében megtérítik, egy büntetett előélet pedig tönkretenné a fiú jövőjét. Végighallgattam, és végül bólintottam. A bíróságon kijelentettem, hogy Márkkal szemben nincs további követelésem, a káromat megtérítették, ezért kérem az eljárás megszüntetését.
A bírónő úgy nézett rám, mintha pontosan értené. Talán neki is vannak felnőtt gyerekei. Meg férjei, akik időnként különös ötletekkel állnak elő.
László azóta tudja, hol tartom a kulcsaimat. A széfben. A kódot viszont nem árultam el neki.
A hétvégi telekre pedig továbbra is kijárok. Minden szombaton. Egyedül. Palántákkal, könyvvel és egy termosz erős teával. Az autóban most már fű, föld és menta illata van.
Tudják, mi volt László legnagyobb tévedése? Őszintén elhitte, hogy ha egy nő férjnél van, akkor semmije sincs külön. Csak az a bizonyos „mi” létezik. Aztán kiderült, hogy van jog. Van tulajdon. És vagyok én.
Amíg az ő drága fia új munka után kajtat, én minden reggelt kávéval és nagyon nyugodt mosollyal kezdek.
Soha ne adjátok oda másoknak azt, amit a saját erőtökkel szereztetek meg. Akkor se, ha „csak egy autóról” van szó. Mert előbb az autót viszik el, aztán egyszer csak rájöttök: már nem feleségként számítanak rátok, hanem kényelmes kiegészítőként, amelynek van egy különösen hasznos funkciója — fizetni.