– Negyedévente pedig prémium is jár mellé.
Eszter csak pislogott. Hétszázhúszezer havonta. Gábor ennek nagyjából a felét vitte haza, és tizenöt éven át teljes meggyőződéssel úgy viselkedett, mintha ez volna az a plafon, ameddig egy család egyáltalán eljuthat.
– Nem tudom, menni fog-e nekem – mondta halkan.
Réka féloldalasan elmosolyodott.
– Eszter, egy éve gyakorlatilag ezt csinálod. Csak eddig cím nélkül, fizetés nélkül.
Aztán hozzátette:
– Az éves bónuszodat is sikerült kiharcolnom. Idén egymillió-százhúszezer forint körül lesz.
Eszter kilépett az irodából, és egy pillanatra nekidőlt a frissen festett falnak. Fölötte egy motivációs plakát lógott: „Egy csapat vagyunk.” Aznap először mosolyodott el. Nem a felirat miatt. Hanem mert a számok végre az ő oldalán álltak.
Még a folyosón elővette a telefonját, és felhívta a bankot.
– Jó napot kívánok. Kezes vagyok egy autóhitelben, de szeretnék kilépni belőle.
– A kezesség megszüntetéséhez szükséges az adós hozzájárulása, vagy egy másik kezes bevonása – magyarázta az ügyintéző.
– És ha az adós ebbe nem egyezik bele?
– Akkor írásos kérelmet nyújthat be. A bank újraértékeli az elsődleges adós hitelképességét. Ha a jövedelme nem elegendő, akár előtörlesztést vagy a teljes tartozás rendezését is kérhetik.
Eszter röviden ennyit mondott:
– Akkor beadom a kérelmet.
A festékszagú falnak támaszkodva diktálta az adatait. Tizenöt év után először eszébe sem jutott azon töprengeni, vajon Gábor megsértődik-e.
Este, amikor hazaért, Gábor a tévé előtt ült. Az ölében tányér, rajta gőzölgő derelye.
– Gábor, Kinga szombati bankettjét nem fogom kifizetni.
A férfi még csak felé sem fordult.
– Tessék?
– Nem fizetem. És az autóhiteledből kezességként is kilépek. A bank valamikor a napokban keresni fog.
Gábor letette a tányért. Lassan rágott tovább, a falat bámulva.
– Most viccelsz?
– Nem. Előléptettek. Úgy döntöttem, a prémium az én pénzem. Nem közös kassza.
– Miféle előléptetés?
– Osztályvezető lettem. Hétszázhúszezer az alapbérem.
Gábor elhallgatott. Hosszú másodpercekig nem szólt semmit.
– Ja, hát így már egészen más – mondta végül. – Akkor pláne te állod a bankettet. Kinga majd kiugrik a bőréből.
Eszter majdnem felnevetett. Olyan pontosan rajzolta meg önmagát ezzel az egy mondattal, hogy szinte fájt.
– Én hívom fel őt. És szerintem nem fog örülni.
– Akkor ne hívd. Jobb lesz, ha én intézem.