– Eszter, én Kingának már megígértem. A te prémiumodból kifizetjük a vacsoráját, úgyhogy kérlek, ne hozz kellemetlen helyzetbe.
Eszter lassan letette a bögrét. A konyhában kávéillat keveredett az odaégett pirítós szagával; Gábor megint a telefonjába merült, és megfeledkezett a serpenyőről. Kettejük között, az asztalon ott hevert Eszter laptopja, rajta egy megnyitott táblázattal. Reggel hat óta dolgozott.
– Miféle vacsoráról beszélsz?
– Kingának szombaton lesz a születésnapja. Negyvenéves lesz. A Provence-ban foglaltunk, harminc emberre. Mondtam neki, hogy mi álljuk.
– Mi? Vagy inkább én?
Gábor ásított, és a pirítós után nyúlt.
– Ugyan már, számít ez? Család vagyunk. Mikor kapod meg azt a prémiumot?
– Holnapután.
– Remek. Akkor jók vagyunk. Az előleget már befizettem, nyolcvanezer forintot. Kingának nagyon tetszik a szökőkutas terasz.
Eszter lehajtotta a laptop fedelét.
– Gábor, a prémiumom nyolcszáznyolcvanezer forint lesz, és abból a lakáshitel maradékát akartam lezárni.
– Ne viccelj már. A hitelt még három évig fizethetjük, Kinga viszont csak egyszer lesz negyven.
– Arra emlékszel, amikor én lettem negyven?
– Persze. Itthon voltunk, tortával. De hát te sosem rajongtál az éttermekért.
Ezt a mondatot, hogy „te nem szereted az éttermeket”, tizenöt éve ismételgette. Én csak annyit mondtam egyszer, hogy nem kedvelem a hangos társaságokat. Ebből lett az évek során az, hogy otthonülő vagyok, akinek semmire sincs szüksége. Aztán lassan már meg sem kérdeztek. És én is elfelejtettem, hogy egyáltalán lehet valamire vágyni.
– Átgondolom – mondta végül.
– Mit kell ezen gondolkodni? Már megígértem.
– Te ígérted meg. Én pedig átgondolom.
Gábor sértetten felhorkant, aztán eltűnt a fürdőszobában. Eszter megitta a maradék kávét. A telefonja kijelzőjén Réka, a főnöke üzenete villogott: „Ugorj be hozzám a megbeszélés előtt. Jó hírem van.”
Az irodában még érződött a friss festék szaga; az előző héten mázolták újra a folyosót. Eszter végigment a kabinetek mellett, megállt Réka ajtaja előtt, és bekopogott.
– Gyere be, és csukd be magad mögött.
Réka alacsony, szemüveges nő volt, aki beszélgetés közben rendszerint ceruzával dobolt az asztalon.
– Eszter, ajánlatom van számodra. Elsejétől te vezetnéd az operációs osztályt. A béred minden pótlékkal együtt havi hétszázhúszezer forint lenne.