Hanem valaki más, aki csak András testét viselte.
Áprilisban hangzott el először a lakás szó.
– Eszter, van egy ötletem. Eladjuk a te lakásodat, abból kiegyenlítem a tartozásokat, aztán felveszünk hitelt egy nagyobbra. Egy év múlva ugyanott tartunk, mint régen.
– Az én lakásomat?
– A miénket.
– András, ez az én lakásom. A nagymamámé volt. Még a házasság előtt örököltem.
– Most komolyan számolgatni akarsz? Férj és feleség között?
– Igen. Pontosan számolgatni akarok.
Akkor kiviharzott, úgy csapta be maga mögött az ajtót, hogy beleremegtek az üvegek. Két óra múlva részegen tántorgott vissza.
– Egy hálátlan dög vagy, Eszter. Nyolc évig a tenyeremen hordoztalak.
Bezárkóztam Lillával a szobába. Ő akkor tizenhárom éves volt. Átkarolt, és halkan csak ennyit mondott:
– Anya. Menjünk el innen.
Nem mentem el. Másnap viszont felkerestem egy ügyvédet.
Andrea Mihálynénak hívták. Ősz hajú asszony volt, szemüvegben, olyan hanggal, mint egy szigorú igazgatóhelyettes.
– A lakás az ön nevén van, örökléssel került önhöz, még a házasságkötés előtt. Vagyis különvagyon. A férjének ehhez jogilag semmi köze, akármit állít. Az ön beleegyezése nélkül eladni nem lehet, még technikailag sem. Az ingatlan-nyilvántartásban ön szerepel tulajdonosként.
– És az ő adósságai?
– Az egyik házastárs tartozása alapvetően az ő tartozása. Legfeljebb az ő vagyonára, illetve a közösen szerzett vagyon rá eső részére lehet végrehajtást kérni. Az ön különvagyona érinthetetlen. Kivéve, ha kezességet vállalt. Vállalt?
– Nem.
– Írt alá bármit?
– Semmit.
– Nagyszerű. Akkor három dolgot teszünk. Először beadjuk a válókeresetet. Csendben, vagyonmegosztás nélkül, mert nincs mit megosztani. Másodszor készíttetünk egy közjegyzői nyilatkozatot arról, hogy ön semmilyen, az ön nevében kötött ügylethez nem adott és nem is fog hozzájárulni. Arra az esetre, ha hamisítással próbálkozna. Harmadszor: a válás után azonnal zárat cserél. És ami a legfontosabb: erről senkinek egy szót sem. Se neki, se a rokonainak, se barátnőknek. Teljes csend.
– És ha vevőt hoz?
Andrea Mihályné levette a szemüvegét, és egyenesen rám nézett.
– Eszter. Normális vevő nem vesz lakást olyasvalakitől, aki nem tulajdonos. Ha pedig nem normális vevőt hoz, az már az ön lehetősége lesz.
Akkor még nem értettem, mire gondol. Később megértettem.
Júniusban kimondták a válást. A bíróságon minden különösebb jelenet nélkül lezajlott; András még a tárgyalásra sem ment el. Azt mondtam neki, munkahelyi adózási formaság, ezért kell papíron rendeznünk. Csak legyintett.
– Írj alá, amit akarsz, most nincs időm veled foglalkozni.
Tényleg nem fogta fel. A fejében már csak a hitelezők, a tartozások és a kriptós ügyletei kavarogtak. A házasság felbontásáról szóló iratra még várnom kellett.