— Pontosan — bólintott türelmetlenül Dóra. — Intézzük minél gyorsabban, kérem. Az ingatlanos már vár ránk.
A jogász tekintete Balázsra siklott, és a hangja továbbra is higgadt maradt.
— Sajnálom, de ezeknek az összegeknek a kezelési jogát nem áll módunkban átvezetni. Sem ma, sem később.
A helyiségben egy pillanatra csak a szellőzőrendszer halk, egyenletes zúgása hallatszott.
— Hogyhogy nem áll módjukban? — Erzsébet előrehajolt, mintha rosszul hallotta volna a választ. — Ez a mi cégünk vagyona!
— Célhoz kötött alap — felelte a jogász változatlanul nyugodt hangon. — A három évvel ezelőtt aláírt zárt vagyonkezelési szerződésben szerepel egy külön rendelkezés.
A nő Balázs elé tolta az iratot, és az ujjával megjelölte a megfelelő sort.
— Idézem: „Amennyiben Balázs és Anna házassága felbontásra kerül, az alapban elhelyezett valamennyi eszköz azonnali zárolás alá kerül, és teljes egészében visszakerül az eredeti befektető kizárólagos ellenőrzése alá.”
Balázs homlokán mély, éles ránc jelent meg.
— Eredeti befektető? — ismételte lassan. — Három éve azt mondták, egy névtelen befektetői kör áll a háttérben. A feltétel a teljes titoktartás volt. Vezérigazgatóként még arra sem volt jogom, hogy kikérjem az adataikat.
Gábor fáradtan felsóhajtott.
— A bank számára a befektető személye soha nem volt ismeretlen. Mi minden lépést szabályos, általános meghatalmazás alapján tettünk meg.
— Akkor ki az? — Dóra hangja váratlanul élesre váltott. — Ki vitte el a pénzünket?
A jogász Erzsébetre emelte a tekintetét.
— Ennek a teljes tőkének az egyetlen törvényes tulajdonosa Anna.
Erzsébet arcáról egyetlen pillanat alatt eltűnt minden szín. Szóra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. Balázs lassan az asztallapra eresztette a kezét.
— Anna? — kérdezte olyan halkan, hogy Gábornak szinte figyelnie kellett, hogy meghallja. — Ez most valami tréfa? Ő egy kopott, régi bőrönddel költözött be hozzám.
— Anna egy jelentős nemzetközi holding egyedüli örököse — magyarázta a jogász. — Három évvel ezelőtt ő helyezett el hatalmas magánvagyont az ön vállalkozásában, hogy megmentse azt az összeomlástól. Kifejezetten azzal a feltétellel, hogy ön erről semmit sem tudhat.
Erzsébet görcsösen belekapaszkodott az asztal szélébe.
— Ez tévedés. Valami ostoba adminisztrációs hiba lehet. Hiszen az a nő olcsó levesrecepteket kéregetett a szomszédasszonyoktól!
— Ezek tények — mondta Gábor, és gondosan összezárta a mappát. — A vállalati számláikat zárolták. A rendelkezési jog visszakerült a tulajdonoshoz.
Balázs meredten nézett a fal egyik pontjára. Három éven át ugyanabban az ágyban aludt egy nővel, aki bármikor megvásárolhatta volna az egész cégét. És ezalatt a három év alatt hagyta, hogy az anyja úgy bánjon vele, mintha másodrendű ember lenne.
A logisztikai vállalat irodájában nem sokkal később teljes zűrzavar uralkodott. A telefonok szüntelenül csörögtek, az alkalmazottak tanácstalanul suttogtak a folyosókon, senki sem tudta, kihez forduljon.
Balázs a vezérigazgatói székben ült. A monitoron a részvénygrafikonok egyre lejjebb csúsztak, mintha valaki lassan kihúzná a talajt a cég alól.
A pénzügyi igazgató sietve lépett be az irodába. A homloka verítéktől csillogott.
— Balázs úr, a hitelkereteket befagyasztották. A bankok értesültek a célalap zárolásáról. A beszállítók minden szerződésnél előrehozott fizetést követelnek.
Balázs megdörzsölte az orrnyergét.
— Mennyi időnk maradt?
— Legfeljebb a hónap végéig. Utána kénytelenek leszünk áron alul eladni a járműparkot és a raktárakat. És még az sem biztos, hogy abból fedezni tudjuk a kötbéreket.
Az ajtó ismét kivágódott. Erzsébet állt a küszöbön, a korábban tökéletes frizurája szétzilálódott.
— Balázskám — rogyott le nehézkesen a kanapéra. — Hívtak az ügynökségtől. Visszaléptek a telekügylettől. Azt mondták, a pénzügyi megítélésünk tönkrement.
Balázs keserűen felnevetett.
— Megítélés? Anya, mi már nem a hírnevünkért küzdünk, hanem azért, hogy egyáltalán talpon maradjunk. Hamarosan a villanyszámlát sem lesz miből kifizetni.
Dóra az ajtó mellett állt, idegesen csavargatta a táskája pántját.
— Vegyünk fel hitelt máshol. A nevünk még mindig sokat jelent!
— Fedezet nélkül egyetlen bank sem fog pénzt adni — vágta rá Balázs. — A cégünk teljes alapja Anna tőkéjére épült. Mi csak forgattuk az ő pénzét, miközben azt hittük magunkról, hogy üzleti zsenik vagyunk. Egy felfújt lufi voltunk, semmi több.
Erzsébet a tenyerébe temette az arcát.