A bírósági határozaton még meg sem száradt a címeres pecsét tintája, a volt rokonság máris mohón osztozkodni kezdett azon, ami nem is az övék volt.
Anna a huzatos lépcsőfeljárón állt, dermedt ujjait őszi kabátja mély zsebébe rejtve. A levegő nyirkos volt, hidegen tapadt az ember bőrére, és erősen érződött benne az ázott avar szaga.
Mögötte hosszú, panaszos nyikordulással kinyílt a nehéz ajtószárny. A gránitlépcsőkön ismerős, ideges kopogás futott végig: magas sarkú cipők közeledtek.
Erzsébet, aki immár csak volt anyósa volt, felszegett állal indult a parkoló irányába. A kasmírkabátját szorosabban maga köré húzta, mintha a hideg helyett inkább a saját elégedettségét akarná becsomagolni.
— Hát, ennyi volt — nyújtotta el diadalmasan, amikor Anna elé ért. — Én már az első napon megmondtam a fiamnak, hogy egy ilyen háttér nélküli lány nem fog sokáig megmaradni a mi köreinkben. Csoda pedig, mint látjuk, nem történt.

Anna nem válaszolt. Csak a nedves úton araszoló autókat figyelte.
— Mit állsz itt, mint akit odafagyasztottak? — horkant fel Dóra, és anyja mellé lépett. Megigazította hatalmas sálját, élénkre festett ajkát gúnyos fintorba húzva. — Arra vársz, hogy Balázs mindjárt kijön, és visszakönyörög a vidéki házunkba?
Anna lassan felé fordította nyugodt tekintetét.
— Taxira várok — felelte halkan, minden indulat nélkül.
Ekkor Balázs is kilépett az épületből. Sötét, kifogástalan szabású öltönyt viselt, haja tökéletesen állt, arca pedig olyan zárt volt, mintha semmi sem érintené. Begombolta a zakóját, és még csak rá sem nézett arra a nőre, akivel az elmúlt három évben közös életet élt.
— Balázs! — tárta szét a karját Erzsébet. — Végre szabadok vagyunk.
Magához ölelte a fiát, közben a válla fölött ragadozó elégedettséggel pillantott Annára.
— És tudjátok, mi a legszebb ebben az egészben? — emelte fel szándékosan a hangját Erzsébet. — Az a zárt befektetési alap mostantól teljes egészében a mi kezünkben van.
Kacagása élesen hasított a nyirkos levegőbe.
— A pénz végre visszakerül a családba!
Balázs alig észrevehetően elhúzta a száját, miközben megigazította a nyakkendőjét.
— Anya, kérlek, ne rendezzünk jelenetet az utcán. Az iratok alá vannak írva. Menjünk az irodába.
— Ugyan már, mi ebben a jelenet? — vágott vissza Erzsébet. — Holnap reggel első dolgunk lesz bemenni a bankba. Átíratjuk a jogosultságokat. Utána pedig egyenesen az elit ingatlanirodába megyünk. Kinéztem egy gyönyörű vízparti telket.
A járdaszegélyhez ekkor nesztelenül gördült oda egy fényes terepjáró. A sofőr készségesen kitárta az ajtót.
— A holmidért nem kell visszamenned — vetette oda Balázs, futólag Annára nézve. — Intézkedtem, hogy a régi cuccaidat dobozokba pakolják, és futárral elküldjék a bejelentett címedre.
Anna szája sarkában alig látható rezdülés futott át.
— Minden jót, Erzsébet. A szerencsére hamarosan nagy szükségük lesz.
A terepjáró abroncsai halkan sercegtek a vizes aszfalton, majd az autó eltűnt a kanyar mögött.
Anna egyedül maradt. Elővette a telefonját. A kijelzőn rövid üzenet világított a zárt vagyonkezelő alap kezelőjétől.
„Az eszközvédelmi protokoll aktiválva. Az ellenoldali számlák zárolása megtörtént. A pénzeszközök feletti rendelkezési jog visszakerült Önhöz.”
Anna eltette a készüléket, megigazította a kabátja gallérját, és odalépett a közben megérkező taxihoz.
A pénzügyi központ tárgyalójában a bőrfotelek tompán meg-megreccsentek, valahányszor valaki megmozdult. A helyiségben frissen főzött, élénkítő ital illata lebegett.
Erzsébet a kerek asztalnál ült, és türelmetlenül dobolt körmeivel a fényes lapon. Dóra unottan lapozgatott egy magazint. Balázs a céges levelezését böngészte a telefonján.
A matt üvegajtó hangtalanul kinyílt.
Elsőként Gábor, a vállalati ügyfelekért felelős részleg vezetője lépett be. Mögötte egy szigorú szabású kosztümöt viselő nő érkezett: a vezető jogász.
— Jó napot kívánok, Erzsébet asszony, Balázs úr — biccentett udvariasan Gábor. — Úgy értesültem, sürgősen szeretnének egyeztetni a számlájukkal kapcsolatban.
— A családi alapunk kezelését jöttünk átíratni — jelentette ki Erzsébet. — A fiam ma hivatalosan is elvált. Minden korlátozó feltétel érvényét vesztette.
Gábor azonban nem nyúlt azonnal a nyomtatványokért. Előbb rövid pillantást váltott a jogásszal.
A nő nyugodt mozdulattal kinyitott egy vékony kartonmappát.
— Önök a logisztikai vállalatukhoz kapcsolódó, célhoz kötött befektetési tőkéről beszélnek.
