„Jó kislány vagy” — anyja elégedetten zsebre tette Lilla csendes áldozatát

Önfeláldozó gesztus, mégis fájóan igazságtalan.
Történetek

— Semmi különös, anya. Vegyél magadnak azt, amit csak akarsz.

Az asszony láthatóan kiengedett, sőt a szája szélén még egy elégedett félmosoly is megjelent.

— Akkor miért kérsz tőlem pénzt? — kérdezte Lilla halkan, minden indulat nélkül. — Ha közben aranyra is telik?

A mosoly egy szempillantás alatt leolvadt az anyja arcáról.

— Miféle hang ez?

— Lilla, miért támadsz rá az anyádra? — szólalt meg az apja is.

— Nem támadok senkire. Csak kérdezek.

— Nincs itt mit kérdezősködni! — vágta rá az anyja, és összefonta a karját. — Jogunk van hozzá. Ez nem alamizsna, hanem viszonzás. Azért, mert felneveltünk. Más gyerekek is segítik a szüleiket.

Lilla végignézett rajtuk: az apján, a kinyúlt pólójában, az anyján, aki összeszorított szájjal állt előtte. És abban a pillanatban megértette, hogy nem akar többé engedelmesen bólogatni.

— Szóval tartozom nektek? Azért, mert megszültek?

— Hát persze! — horkant fel az apja. — Etettünk, ruháztunk, iskoláztattunk…

— Én kértem ezt tőletek?

Néma csend ereszkedett a szobára.

— Kértem, hogy világra hozzatok? — A szavak meglepően könnyen jöttek ki a száján. — Ez a ti döntésetek volt. A gyereknevelés pedig nem kölcsön, amit később vissza kell fizetni.

Az anyja teátrálisan a mellkasához kapott.

— Milyen hálátlan lettél… Mások autót vesznek a szüleiknek!

— Pontosan erre neveltetek — mondta Lilla, miközben hátralépett az ajtó felé. — Hogy fizessek, és közben hallgassak.

— Lilla!

— Elég volt. Több pénzt nem kaptok.

Kilépett a lakásból, és maga mögött behúzta az ajtót.

Egy hét múlva Lilla másik albérletbe költözött. Távolabb volt, de olcsóbb. Az új címét nem árulta el a szüleinek.

Ők hívták. Üzeneteket írtak. Hosszú hangfelvételeket hagytak neki. Lilla mindet törölte, anélkül hogy meghallgatta volna.

Esténként az új konyhájában ült, és önmagára figyelt. A bűntudat nem múlt el teljesen. De mellette ott volt valami más is: megkönnyebbülés. Könnyűség, mintha leemeltek volna róla egy terhet, amelynek súlyához már régen hozzászokott.

Kihasználták. Éveken át. Szeretetnek és kötelességnek álcázva.

De ő végre ki tudott lépni ebből a körből.

Sorsfordulók