Eszter belépett a lakásba, és azonnal összeszorult a gyomra. A világos nappali, amelybe annyi energiát, pénzt és ízlést fektetett, mintha idegenek átjáróházává züllött volna. A világos velúrkanapén András, Kinga férje terpeszkedett, utcai zoknis lábát minden szégyenérzet nélkül a üveg dohányzóasztalra pakolva. Hangosan kattogtatta a távirányítót, közben marékszám tömte a szájába a ropit és a kekszet. A morzsák egyenesen a bolyhos, bézs szőnyegbe hullottak.
A két kisgyerekük visítva száguldozott fel-alá a szobában, és olvadt csokoládét kent szét a drága tapétán. A padlón Eszter munkahelyi határidőnaplóinak kitépett lapjai hevertek, összegyűrve, megtaposva.
A konyha felől égett szag gomolygott. Az új tűzhelyet kifutott leves borította, a mosogatóban savanyú bűzt árasztó edények tornyosultak, az egyik széken pedig Eszter világos kasmírkabátja hevert. Rajta egy hatalmas, lompos macska aludt teljes nyugalomban. Eszter soha nem tartott macskát, mert már a közelségüktől is rosszul lett.
– Ó, maguk meg mit keresnek itt? – nyújtotta el lustán András, és még csak eszébe sem jutott levenni a lábát az asztalról. – A maguk helye most az öregasszonynál van. Két szoba van ott, neked meg egy kölyöknek bőven elég. Nekünk itt kényelmesebb. Két gyerekünk van, kell nekik a tér, hadd mozogjanak. Ráadásul az óvoda is itt épül az udvarban.
– Ez a lakás az enyém – mondta Eszter, minden erejét összeszedve, hogy ne emelje fel a hangját. – A szüleim vették, még jóval azelőtt, hogy Gábort egyáltalán megismertem volna. Maguknak semmi joguk nincs itt tartózkodni.
Ekkor kulcs fordult a zárban, és Gábor lépett be az előszobába, mindkét kezében bevásárlószatyrokkal. Amikor meglátta a feleségét és az apósát, egy pillanatra megdermedt. Az arcán átfutott a döbbenet, de gyorsan összeszedte magát, és ingerült grimaszt erőltetett magára.
– Eszter? Te miért nem vagy Anna nagyinál? Megmondtam anyának, hogy adja át: apád vigyen egyenesen oda!
– Mit adjon át? – kérdezte Eszter, és hányinger kerülgette ettől a nyílt hazugságtól. – Azt, hogy kitettél a saját lakásomból? Hogy a fiamat bezsúfoltad egy egyszobás lakásba egy fekvő, idős asszony mellé, ahol gyógyszerszag és dohos holmik bűze terjeng, miközben a húgod tönkreteszi az otthonomat?
Csak ebben a pillanatban állt össze benne minden. Néhány nappal korábban felhívta Márk óvónője. Tapintatosan érdeklődött, rendben van-e otthon minden, mert a kisfiú ruháiból egész héten nehéz, állott lakásszag áradt. Gábor akkor telefonon azt bizonygatta, hogy csak a kenőcs illata érződik, amellyel a hátát keni. Most azonban kiderült: valóban elviselhetetlen körülmények között tartotta a gyereket, csak hogy a tágas, szép lakást átengedhesse a nővérének.
– Ne beszélj ostobaságokat! – legyintett Gábor, miközben bevonult a konyhába, és a szatyrokat egyenesen a ragacsos asztalra dobta. – Kingának két gyerekkel itt sokkal könnyebb. Náluk felújítás van abban a lyukban, nincs hová menniük. Az öregnek meg úgyis kell valaki, aki ránéz. Te most otthon vagy, időd van bőven, majd gondoskodsz róla. Család vagyunk, fel kell fogni a helyzetet!
Eszter éveken át félrenézett, amikor Gábor rokonai átlépték a határokat. Lenyelte a sértéseket, elviselte a kéretlen parancsolgatást, és azt is, hogy az anyósa kérdezés nélkül nyúlt ahhoz, ami nem az övé volt.