A kulcs csikorgó hanggal akadt meg a zár fémjében, alig fél fordulat után, és makacsul nem volt hajlandó engedelmeskedni a jól ismert szerkezetnek. Eszter a hóna alatt feszülő, kemény műanyag mankótámaszokra nehezedett, és kimerülten lehunyta a szemét. A lakása masszív bejárati ajtaja mögül tompa, mégis szabályos kopogás hallatszott, gyerekvisítás szűrődött ki, és mindent átitatott az olcsó, olajban sült étel meg az állott gőz nehéz, tapadós szaga. Nyoma sem volt annak a tisztaságnak és frissességnek, amelyet ő mindig gondosan őrzött az előszobában.
– Apa, próbáld meg te – sóhajtotta, és átnyújtotta a kulcscsomót. – Beragadt. Vagy valaki belülről benne hagyta a kulcsot.
László Mihály határozottan előrelépett, megrángatta a kilincset, majd hosszan benyomta a csengő gombját. Odabentről ingerült mormogás felelt, aztán nehézkes, csoszogó léptek közeledtek, végül megcsattant a retesz.
Az ajtó hirtelen kivágódott.
A küszöbön Kinga állt, Gábor édestestvére. Eszter döbbenten pislogott; az agya egyszerűen nem akarta elfogadni, amit lát. A sógornőjén az ő kedvenc selyemköntöse volt: a mélykék darab, finom csipkeszegéllyel, amelyet még az évfordulójukra vett, nem kevés pénzért. Most friss, zsíros folt terült szét a szegélyén, a zsebéből pedig egy mocskos konyharongy lógott ki.
– Hát ti meg mit kerestek itt? – vágta oda Kinga köszönés helyett, miközben vizes kezét szemrebbenés nélkül a finom selyembe törölte. – Neked Anna nénihez kellene menned! Gábor nem szólt?
– Miféle Anna nénihez? – Eszter mozdulatlanul állt a mankóira támaszkodva, és érezte, ahogy belül mindene forrni kezd.
– Hát Gábor meg az én nagymamámhoz – fújtatott Kinga, elégedetlen grimaszt vágva, és úgy állt meg a folyosó bejáratában, mintha ő lenne a ház ura. – Elcseréltük a lakást, nem érted? A mama nagyon leromlott, állandó felügyelet kell neki. Ti mostantól ott laktok, mi pedig Andrással és a gyerekekkel itt. Nekünk kell a nagyobb hely.
Egy hónappal korábban Eszter sietve indult munkába a jeges járdán. Az úton baleset történt: a sofőr elvesztette az uralmát a kocsi fölött, a súlyos jármű megcsúszott, és a lökhárító ereje Esztert egyenesen az út szélére fagyott, kemény jégre taszította. A sérülései komolyak voltak, ezért négy hosszú hetet kellett orvosi felügyelet alatt töltenie.
A férje ezalatt legfeljebb kétszer jelent meg a kórteremben. Az ajtó közelében toporgott, kerülte a tekintetét, és hol a munkahelyi hajtásra, hol az ötéves fiukra, Márkra hivatkozott.
Gábor Eszter szüleit is meggyőzte arról, hogy a lakásban hatalmas meglepetést készít elő: mindent fel akar újítani, mire a feleségét hazaengedik.
– Ott olyan por van, hogy levegőt sem lehet venni! – jelentette lelkesen telefonon az apósának egy héttel korábban. – Márkot vigyétek el magatokhoz hétvégére, hétközben pedig velem lesz anyámnál, hogy ne zavarja a munkásokat. Ti se gyertek át, mert oda lesz az egész meglepetés!
Eszter most ott állt a lépcsőházban, és a saját szemével látta, miféle „meglepetés” várta.
László Mihály nem pazarolta az időt fölösleges szóváltásra. Szótlanul, de rendíthetetlen határozottsággal félretolta Kingát széles vállával, hogy utat nyisson a lányának.