vadul hadonászva, mintha attól, hogy nagyobb köröket rajzol a levegőbe, egyszeriben megváltozna a valóság.
– Anna, teljesen megőrültél? – sziszegte Gábor. – Hová menjenek ilyenkor éjszaka? Dórának felment a vérnyomása, a baba háromnapos! Maradt benned egyáltalán valami emberség?
– Bennem maradtak az autó papírjai, Gábor – feleltem higgadtan, és amíg őt elterelte az újszülött sírása, kinyújtottam a kezem, majd kihúztam a kulcsot a gyújtásból. – Meg nálam vannak a kinyomtatott kimutatások is az összes „befektetésedről”. Úgyhogy rendelj taxit. Elvégre te vagy a jól menő informatikus, aki havonta harmincezer forintot keres.
Tíz perc sem telt bele, Márk már ott fékezett mellettünk. Addigra én a saját kocsim hátsó ülésén ültem, a pótkulcs nála volt, és egyetlen pillantást sem akartam többé vesztegetni Gábor magyarázkodására. Elindultunk, ő pedig ott maradt a járdán Dórával, a csomagokkal és a torkaszakadtából üvöltő kis pólyával. A visszapillantóban még láttam, ahogy remegő kézzel a füléhez szorítja a telefonját, és kétségbeesetten próbál valakit mozgósítani.
Eltelt egy hónap, az életem pedig végleg olyan lett, mint egy végtelen bírósági sorozat. Gábor az új családjával az anyjánál húzza meg magát egy szűk panellakásban, mert hirtelen kiderült, hogy albérletre nincs pénze. Az is világossá vált, hogy az én „könyvelői” támogatásom nélkül a fizetéséből alig futja pelenkára és a hitelkártya-tartozások törlesztésére.
Az anyósa azóta is zaklat: követeli, hogy „adjam vissza a gyereknek az apját és az autót”. Meggyőződése, hogy én vagyok a szörnyeteg, aki kitett a hidegbe egy szerencsétlen nőt egy csecsemővel. A barátnőim sem egyformán látják a történteket: van, aki tapsol a hidegvéremnek, mások csak csóválják a fejüket, mondván, a baba nem tehet semmiről.
Én viszont négy év után először érzem úgy, hogy kapok levegőt. Beadtam a vagyonmegosztási kérelmet, és vissza fogok szerezni minden forintot, amit ő a „ügyeleteire” szórt el.
Túl messzire mentem akkor a szülészet előtt, amikor otthagytam őket az utcán? Vagy végre csak visszavettem azt, ami az enyém volt?