, Gábor? – léptem ki a lámpa sárgás fénykörébe, minden erőmmel azon igyekezve, hogy ne remegjen meg a hangom. – Úgy látom, ez a projekt különösen termékenynek bizonyult.
Mintha odaszögezték volna. Egyetlen pillanat alatt olyan színe lett az arcának, mint a napok óta hűtőben felejtett tejfölnek. Még az ajtót sem csukta be; csak állt ott, nevetségesen maga elé emelt kezekkel, mint akit rajtakaptak valami ostoba bűvésztrükk közben.
– Anna, te ezt teljesen félreérted – nyögte ki végül azt a mondatot, amelynél közhelyesebbet és szánalmasabbat aligha találhatott volna.
– Tényleg? – közelebb léptem hozzá. – Akkor nem te éltél az elmúlt hét hónapban két család között, méghozzá az én pénzemen? És nem a te anyád vágta újra meg újra a fejemhez, hogy meddő vagyok, miközben pontosan tudta, hogy máshol már úton van az unokája?
A nő az ülésbe préselődött, rémülten kapkodta a tekintetét köztem és Gábor között. Zavartnak, elveszettnek tűnt, de abban a percben egyetlen morzsányi együttérzés sem maradt bennem ezzel a „sorstársnővel” szemben.
Nem voltam hajlandó végighallgatni Gábor motyogását a „véletlenről”, a „kötelességről” meg a többi gyáva magyarázkodásról. Elővettem a telefonomat, és elsőként az anyósomat hívtam fel, kihangosítva a készüléket.
– Erika asszony, gratulálok, megérkezett az örökös! – csengett a hangom feszesen, akár egy túlhúzott húr. – A fia itt áll a második szülészet előtt az új asszonyával és az unokájával. Jöjjön értük, mert úgy tűnik, nincs mivel hazamenniük.
A következő mozdulattal beléptem a banki alkalmazásba, és letiltottam Gábor társkártyáját. Életemben nem okozott még ekkora elégtételt egyetlen gomb megnyomása sem. Harmadiknak Márkot tárcsáztam, aki mindössze néhány utcányira lakott innen.
– Márk, az Optikus utcai perinatális központnál vagyok – mondtam, miközben a férjem rémülettől kitágult szemébe néztem. – Hozd a pótkulcsot, el kell vinnünk az autómat. Egy bizonyos „programozó” ugyanis úgy döntött, hogy a kocsi is az új életéhez járó juttatási csomag része.
Gábor ekkor végre visszanyerte a beszédképességét, és kapkodva kezdett fel-alá toporogni a kocsi mellett.