A vacsorán azonban nemcsak a szűk farmer és a családi fotós póló miatt érezte magát kényelmetlenül.
— Mi van rajtad? Miért kellett ezt a kínos felsőt felvenned? Szándékosan akarsz megbántani? — kérdezte döbbenten a titkos barátnője.
— Kapkodva pakoltam… így sikerült. Ne haragudj. Holnap elmegyek, és veszek valami normális ruhát — próbálta elütni a dolgot ideges nevetéssel Péter.
Másnapra azonban elszállt minden jókedve. Szinte ki sem jött a mosdóból.
— Sejtettem, hogy nem kellett volna megennem azokat az osztrigákat… — nyögte sápadtan. Meg volt győződve róla, hogy ételmérgezést kapott. Literszám itta a vizet, és tovább szedte a korábban elkezdett vitaminokat is, ám ezzel csak rontott az állapotán.
A romantikusnak induló kiruccanás rémálommá változott. Mivel nem volt hajlandó felvenni a feltűnő feliratú sapkát, már az első napon csúnyán leégett a napon. A hashajtó okozta bélproblémák teljesen legyengítették, így az utazás gyakorlatilag azelőtt véget ért, hogy igazán elkezdődhetett volna. Péter végül úgy döntött, idő előtt hazamegy.
Amikor hazaért, a kulcsa nem nyitotta az ajtót. Hiába próbálkozott újra és újra, a zár meg sem mozdult. Felhívta Annát.
— Itthon vagy? Nyisd ki, megérkeztem! Valami baj van a zárral.
— A zárral semmi gond — felelte higgadtan a nő. — Egyszerűen kicseréltettem. És egyébként sincs már itt semmi dolgod. A lakásban egyetlen holmid sem maradt. Mindent kivitettem a nyaralóba. Meghúzhatod magad ott egy darabig, de hamarosan a bíróság dönt a vagyonról, és új hely után kell nézned.
Péter először fel sem fogta, mit hall. Anna azonban rövidre zárta a magyarázatot: mindent tud, és nem akarja többé látni.
— Semmi nem történt köztem és Nóra között! Csak munkatársak vagyunk. Azon az üzleti úton is kizárólag dolgoztunk! — tiltakozott kétségbeesetten.
Amikor Anna megunta a tagadást, résnyire nyitotta az ajtót.
— Akkor hívd fel a főnöködet. Most azonnal. Hangosítsd ki, hogy halljam.
— Minek ez az egész? — hebegte Péter.
— Mesélje el, milyen tárgyalásaitok voltak, és mivel telt a „kiküldetés”.
A férfi elhallgatott. Ez a csend mindennél beszédesebb volt.
A válás gyorsan lezajlott. A lakás Annánál maradt, és a közös megtakarítás is — Péter nem tudta bizonyítani, hogy létezett más pénz. A nyaralót és az autókat megosztották, őt pedig gyermektartás fizetésére kötelezték.
Egy ideig Nórával maradt, ám a kapcsolat nem bizonyult tartósnak. A nő valójában a titkolózás izgalmáért rajongott: a lebukás veszélye, a rejtőzködés adrenalinja vonzotta. A hétköznapi együttélés Péterrel már korántsem tűnt csábítónak számára. Nem tudta elképzelni magát mellette a mindennapok szürkeségében.
Anna eközben próbált új életet kezdeni. Nem volt könnyű: szerette Pétert, közös öregkort tervezett vele, sőt egy második gyermeket is szeretett volna tőle. Most mégis hálás volt, hogy a férfi korábban lebeszélte erről. Talán már akkor, tudat alatt, a szakításra készült, és nem akart több felelősséget vállalni.
Esténként, amikor lefektette a kislányukat, Anna néha felidézte azt a napot az iroda előtt. Mi történt volna, ha nem megy oda, és nem látja meg őket együtt? Vajon továbbra is vak maradt volna az árulásra? Vagy Péter idővel magától vallott volna, esetleg szakított volna Nórával, felismerve, mennyit ér a családja?
Ezekre a kérdésekre nem érkezett válasz. Egy idő után már nem is kereste őket. Megértette, hogy ami történt, elkerülhetetlen volt. Előtte most egy új út nyílt meg — olyan, amelyen nincs helye hazugságnak és hűtlenségnek.