— …három gyereket neveltem fel egyedül a férjem halála után — folytatta Erika jelentőségteljes hangsúllyal. — Azt hiszem, van némi rálátásom az életre, talán többet is tapasztaltam nálad.
— Ezt nem is vitatom — felelte higgadtan Nóra. — Valóban nagyobb a tapasztalata, és a végzettsége is megkérdőjelezhetetlen.
Egy pillanatra megállt, majd határozottan hozzátette:
— De a saját gyermekemet én szeretném nevelni. Segítség nélkül. Arra kérem, legyen egyszerűen nagymama. Olyan, aki szereti az unokáját, és nem irányítani akarja.
A saját otthonában Nóra stabil pozíciót épített ki magának. Ebből még Erika sem tudta kibillenteni, bár Márk a mai napig gyakran kérte ki az édesanyja véleményét — Erika a saját gyermekeit fegyelemre szoktatta, és ezt természetesnek tartotta.
Réka közelébe engedték a nagymamát, de amint nevelési kérdésekben próbált irányítani, Nóra azonnal és határozottan közbelépett. Az anyós tanácsai süket fülekre találtak: Nóra például már négy hónapos korban elkezdte a hozzátáplálást, nem várt hat hónapig, ahogy Erika javasolta. Réka négyévesen került óvodába, nem háromévesen, hiába szerette volna a nagymama korábban beadni.
Az idő múlásával Erika kénytelen volt tudomásul venni az új rendet. Egy alkalommal, indulatosabb hangulatban, ki is mondta, ami régóta feszítette:
— Nem tetszik, ahogyan bánsz velem! Érzem, hogy minden szavam irritál. Nem akarom firtatni az okát. Elfogadom a feltételeidet — kizárólag a fiam miatt. Látom, hogy Márk boldog melletted.
Két esztendővel korábban Erika nyugdíjba vonult. Az iskolában ünnepélyesen búcsúztatták, ajándékot kapott, és a tantestület szemmel látható megkönnyebbüléssel engedte útjára. Hosszú pályafutása alatt ugyanis sikerült szinte mindenkivel összevesznie.
A nyugdíjas évek azonban nem hoztak számára megnyugvást. Az örökké tevékeny asszony hamar unatkozni kezdett, és végül azt találta ki, hogy rendszeresen látogatja a családtagjait. Barátnőből kevés akadt, és őket sem akarta nap mint nap terhelni, így maradtak a gyerekek.
Heti menetrendet készített magának: hétfőn, csütörtökön és vasárnap a legidősebb lányánál vendégeskedett, kedden és pénteken a középső fiánál, szerdán és szombaton pedig Márkéknál töltötte az időt.
Nóra nem repesett az örömtől ezek miatt a látogatások miatt, de nem is tiltotta meg őket. Erika rendszerint késő estig maradt, és közben, régi szokásához híven, osztogatta a kéretlen megjegyzéseket, sőt, már a kamaszodó Rékába is bele-beleszólt.
— Réka, húzd ki magad azonnal! Így hamar tönkreteszed a gerincedet. Látod, teljesen meggörnyedsz!
— Kösd össze a hajad! Nem illik, hogy a tincsek belelógjanak a tányérba. Szerintem egy rövidebb frizura sokkal praktikusabb lenne.
Majd saját példáját emlegette:
— Nézd csak meg, én rövid hajat hordok, és semmi gondom vele. Nem kell órákig bajlódni a szárítással, göndörítéssel vagy mindenféle fölösleges eszközzel.