– Most már nem a függönyök lesznek a legnagyobb gondotok – válaszolta Anna halkan, miközben a tablet kijelzőjét figyelte, ahol a férje feldúlt arca rángatózott a képen.
– Te aljas kígyó! – sipította bele Mária a telefonba, hangja élesen hasított a levegőbe. – Bíróságra viszlek! Kötelességed eltartani minket, egy család vagyunk! Tartozásunk lett a kezelések miatt, Márknak segítség kellett. Kénytelen voltam a te nevedre hitelt felvenni, nem volt más választásom!
Anna kortyolt egyet a már langyos teából, mielőtt megszólalt volna.
– Érdekes, Mária – mondta tárgyilagosan. – Gábor nyomozó egészen másképp látja a helyzetet. Szerinte ön összejátszott a mikrohiteleket intéző Júliával.
A képernyőn látszott, ahogy az anyós az asztal szélébe kapaszkodik, majd rogyadozva visszaül a megmaradt kanapéra. Eszter a szája elé kapta a kezét.
– Miféle nyomozó? – hebegte Balázs, az arca hamuszürkévé vált.
– Ugyanaz, aki egy órával azután zároltatta a számlátokat, hogy kifizettétek az utazást. Próbáltátok már levenni a maradék pénzt? Felesleges. A bankkártya le van tiltva. Júlia pedig mindent bevallott, hogy enyhébb elbírálást kapjon.
A vonal túlsó végén dermedt csend telepedett a házra. Csak Eszter szaggatott lélegzete hallatszott.
– Annácska… – váltott hirtelen mézes hangnemre Mária. – Drága kislányom, ez félreértés. Mindent rendeznénk, mi csak…
– Pihenni szerettetek volna, mint a rendes emberek? Igen, emlékszem – vágott közbe Anna. – Menjen ki a kapu elé, Mária. Egy kék Ford már tíz perce ott parkol. Önre várnak.
A tablet kameráján keresztül látta, ahogy két civil ruhás férfi belép az előszobába. Balázs hadonászva próbált magyarázkodni, de határozott mozdulattal félreállították.
Anna kikapcsolta az alkalmazást. A teája teljesen kihűlt, mégis jólesően itta meg az utolsó kortyot. A csalárd módon felvett kölcsönt érvénytelenítették, a válópert huszadikára tűzték ki. Úgy érezte, most először tiszta lappal indulhat. Az új életében nem maradt hely azoknak, akik ilyen mélyre süllyedtek.