— Remek — vontam meg a vállam higgadtan. — A konyha teljes egészében a te birodalmad.
Gábor csak gúnyosan felhorkant. Meg volt győződve róla, hogy csupán színészkedem, és az utolsó pillanatban úgyis beadom a derekam. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy nő képes legyen fittyet hányni a „becses” rokonság érkezésére, és üresen hagyni az asztalt. Biztos volt benne, hogy péntek estére majd eluralkodik rajtam a pánik, és kétségbeesetten kezdek salátát aprítani.
A valóság azonban másképp alakult. Péntek este nyugodtan összekészítettem egy kisebb utazótáskát. Szombat hajnalban, miközben a nagy hadvezér még az igazak álmát aludta, taxit rendeltem, és elutaztam egy vidéki wellnesshotelbe két napra. A telefonomat „Ne zavarjanak” üzemmódra állítottam.
Egyetlen kapocs maradt köztem és az otthon között: a nappaliban és az előszobában felszerelt rejtett kamerák, amelyeket egy hónappal korábban szereltettünk fel, hogy szemmel tarthassuk Márkot, a macskánkat.
Kényelmesen elhelyezkedtem egy napozóágyon, kezemben egy csésze gyógyteával, és megnyitottam a kamerák alkalmazását. Felért bármelyik sorozattal.
Dél körül Gábor végre előkerült. A kijelzőn láttam, ahogy magabiztosan kisétál a hálóból, nyilván sült hús illatára és sürgés-forgásra számítva — ám csupán néma csend fogadta. Márk a teljesen üres konyhaasztalon ült, és komótosan tisztogatta a mancsát.
A férjem idegesen cikázni kezdett a lakásban. Feltépte a hűtőszekrényt — kongott az ürességtől. Benézett a sütőbe is. Végül rábukkant az üzenetemre a bárpulton: „Elutaztam pihenni. A kötény a fogason lóg. Sok sikert.”
Az addig magabiztos tartás egy pillanat alatt szertefoszlott. Gábor kapkodva telefonálni kezdett, hadonászva magyarázott valakinek — feltehetően éttermeknek és kiszállítóknak. Csakhogy egy tizenöt fős lakomát két órával a kezdés előtt, ráadásul hétvégén, megszervezni szinte lehetetlen vállalkozás.
Pontban tizennégy órakor megszólalt a csengő.
Mária lépett be elsőként, ünnepi kosztümben, méltóságteljesen, mögötte sorban érkeztek a nagynénik, nagybácsik és távoli unokatestvérek. Vidáman tréfálkozva vetkőztek le, majd bevonultak a nappaliba, szemükben az ünnepi teríték ígéretével.
Ehelyett egy kopár asztal, egy értetlen tekintetű macska és egy elvörösödött, izzadt Gábor fogadta őket, aki kétségbeesetten próbált a háta mögé rejteni valamit.