Lillából teljesen hiányzott az a fajta csendes engedelmesség, amit Ildikó olyan nagyra értékelt. A lány határozott volt, minden helyzetben kiállt a véleménye mellett, és esze ágában sem volt bárki kedvéért meghunyászkodni.
Egyetlen dolog akadt csupán, ami az anyósjelölt szemében pozitívumnak számított: Lillának rendes munkahelye volt.
Ildikó egy alkalommal az utcán pillantotta meg a fiát, amint egy fiatal nő vállát átkarolva sétált. A látványtól azonnal felforrt benne a kíváncsiság, és még ott, helyben tárcsázta Gergőt.
— Hol vagy most? — kérdezte élesen, amikor a fia felvette.
— Hazafelé tartok — érkezett a nyugodt válasz.
— Egyedül?
Gergő egy pillanatra elhallgatott, majd kimondta:
— Nem. A barátnőmmel.
— Micsoda? Van valakid? — csattant fel Ildikó. — Erről miért nem tudok? Hogyhogy nem szóltál nekem?
— Majd megbeszéljük, anya — zárta rövidre a beszélgetést Gergő, és bontotta a vonalat.
A telefon kihangosítva volt, így Lilla az egész párbeszédet végighallgatta. Amikor Gergő letette, kérdőn nézett rá.
— Titkoltál engem előle?
— Igen — bólintott a férfi. — Nem akartam, hogy beleszóljon az életünkbe. Anyám elég… sajátos természet. Apámat évtizedekig kézben tartotta.
Ildikó ezek után három héten át szinte naponta hívogatta a fiát, és követelte, hogy végre mutassa be neki a „leendő menyét”. Gergő eleinte hárított, de amikor Lilla rábólintott a találkozóra, lefoglalt egy asztalt egy kávézóban.
Az első pillantásból tudta, hogy az anyja nem lelkesedik. Ildikó ugyan udvariasan viselkedett: nem tett fel tapintatlan kérdéseket, nem faggatózott a magánéletükről, és nyíltan semmi sértőt nem mondott. Az arckifejezése azonban mindent elárult.
Miután Gergő kikísérte az anyját az autóhoz, Ildikó már nem fogta vissza magát.
— Sejtettem, hogy valami ilyesmit választasz — kezdte élesen. — Túl van festve, a haja belelóg a tányérba, amikor lehajol. Olyan hosszú körmei vannak, mint egy ragadozónak! És az a harsány nevetés… az embernek még kellemetlen is mellette ülni.
Aztán szinte számonkérően tette hozzá:
— Gergő, szerinted nem az lenne a legfontosabb, hogy egy feleség szerény legyen?
— Anya, elég — legyintett a férfi. — Nekem ő tetszik. Szeretem, és feleségül akarom venni.
Majd határozottan hozzátette:
— Ha nem akarsz elveszíteni, akkor kénytelen leszel elfogadni a döntésemet.
Ildikó, látva, mennyire ragaszkodik a fia Lillához, nyíltan nem tiltakozott az esküvő ellen. Valamiért meg volt győződve róla, hogy idővel majd a saját képére formálja a menyét. Csak türelem kérdése — gondolta.
Nyíltan nem kezdte el kioktatni Lillát arról, hogyan kellene élnie. Az első lépéseket inkább kerülő úton, Gergőn keresztül tette meg. Amikor kettesben maradt a fiával, finoman adagolt megjegyzésekkel próbálta befolyásolni.
— Mondd csak, téged tényleg nem zavar, ahogy Lilla öltözködik? — kérdezte egyszer ártatlannak tűnő hangon.
— Teljesen rendben van — felelte Gergő értetlenül. — Mi baj van vele?
Ildikó sóhajtott.
— Nem is tudom, kisfiam… szerintem egy kicsit kihívó a megjelenése. El sem tudom képzelni, hogyan nézhetnek rá a férfiak a munkahelyén…